Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

2. Baltazár Dezső pályafutása és püspökké választása - II.2 Egyházi pályafutásának állomásai, politikai nezetei és szerepvállalása

házi értekezletek” is. Ez utóbbi fórumon a világiak részvételével a református egyházalkotmány és a szervezeti, anyagi, hitéleti reformok kérdéseit vitatták meg. Országosan - éppen elhivatott vezéregyéniség hiányában - mégsem tudták megszervezni magukat. Bár a tehetséges és áldozatkész újságíró-lelkipásztor, Péntek Ferenc 1889-ben a nyomorgó lelkészek fizetésrendezését követelő országos mozgalmat indított, és 1893 elejétől Közpapok Lapja címmel lapot is alapított, törekvéseit mégsem koronázta siker.89 Az előző évtizedek vitái kapcsán a programja is szinte adott volt, az 1848. évi XX. te. 3-§ végrehajtása, az egyházi alkalmazottak érdekeire érzékeny egyházi vezetés és kollegiális lelkészkari viszonyok kialakítása.

Az alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye 1907. októberi gyűlésén Baltazár Dezső ezekkel a hadüzenetnek is beillő szavakkal beszélt az ORLE és saját céljairól: „A lelkészegyesület határozott állásfoglalása az 1848. XX. te. betűszerinti, tehát a szekularizáció bizonyos nemét és mértékét involváló végrehajtása mellett s az általa keltett hatás mindjárt a kezdetben beigazolta, hogy mennyire szükség volt a közéleti hazugságok eme klasszikus korában egy ilyen egyesületre, amely képes igazi hangon igazat szólani. A klerikális reakció aknamunkáját, mely szép csöndesen tervszerűen előrehaladva már a teljes siker valóságához közel jutott, meglepetésszerűen zavarta meg a nyílt fellépés és lerántotta álarcát a rejtett belső emberekről. Most már tisztán látjuk, kik és milyen ellenségei, kik és milyen barátai vannak egyházunknak és vele együtt a tiszta liberális nemzeti haladásnak. A tiszta látás már magában véve nagy nyereség, a folytatódó küzdelem sikeréhez megbecsülhetetlen tényező. Az 1848-i tételes törvény végrehajtásának sürgetése hazafias kötelesség, kétszeresen is hazafias kötelessége lenne azoknak, akik a 48-i nagy eszmék híveinek, letéteményeseinek vallják és tartják magukat. Politikai téren sürgetjük? Azt mondják az augurok reá: ‘ne felekezetieskedjünk a politikában’. Egyházi téren sürgetjük? Azt mondják: ‘ne politizáljunk az egyházban’. Nem vagyunk hajlandók tovább felülni ilyen hibás kör szofistáinak, nem vagyunk hajlandók kötött kezű, tétlen, férfiatlan áldozatai lenni. Nem fog bennünket eltéríteni sem terror, sem fuvola a megkezdett útról. Az eddigi a züllés, sűlyedés, romlás útja volt. Egyházunk, hazánk parancsol más utat: a nyílt, egyenes, határozott küzdelem és haladás útját követni. Kikövetelni minden jogainkat, nem mondani le idétlen opportunitásból semmiről, amihez van és nem követelni semmit, amihez nincs jogunk. Ez most a bűnünk. Legyen

89 Barcza József 1989.; Vadnai Judit, 1997. 47-49.

44