Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

2. Baltazár Dezső pályafutása és püspökké választása - II.1. Családi háttere, iskolái, a pályakezdés évei

polgári társaságába s még kevésbé keresztyén katedrára nem való.”66 Ezt a neokonfesszionalista teológiai iskolát nemcsak az jellemezte, hogy a reformátorok fő hitigazságainak elfogadását követelte, hanem az is, hogy ezek gyakorlati érvényesítésére törekedett. Ennek a szemléletmódnak Baltazárnál megfigyelhető hatásait Ravasz László így írta le: „Belső emberét is ez az ősi egészség és egyszerű nagyság jellemezte. Nem volt benne semmi dekadens, semmi komplikált, semmi talányos [...]. Világképe megalkotásában sem logikai, sem esztétikai érdek nem vezette: a gyakorlati életre akarta alkalmassá tenni magát. Hívő lelke a kálvinizmus hitvallásait teljesen elfogadta, s ezzel el volt intézve minden kérdés, ami Isten és ember viszonyára tartozott. Mindez hihetetlenül fokozta egyéniségének zárt, egyszerű és monumentális mivoltát, gyarapította harckészségét és megsokszorozta szavának átütő erejét.”67

Ennek a „világképnek” a központi helyén természetesen a Szentírás folyamatos olvasására és elmélyült megértésére való törekvés állt. Hű tükre ennek egyik ránk maradt lelkészi naplója, melynek tanúsága szerint bármennyi feladata volt is, nem telt el egy napja sem úgy, hogy ne tanulmányozta volna a Bibliát, és görög vagy héber nyelvgyakorlatot ne végzett volna.68 Nem csoda, ha gondolkodásmódját, beszédeit, írásait any- nyira áthatotta a Biblia világképe, fogalmisága. Számunkra most mégis érdekesebb az, hogy a maga korának egyházi és társadalmi közéletére vonatkozóan milyen radikálisan interpretálta Baltazár az így felismert hitigazságokat. „Bibliai világosság a hitben, bibliai tisztaság az erkölcsökben, bibliai hűség a kormányzatban: ez Kálvin programja, melyhez a legválságosabb időben, a legnagyobb veszélyek között, száműzetése dacára is ragaszkodott. [...] Vissza Kálvinhoz! Ezt a jelszót halljuk kiviharzani, mint életmentő szükség végszorultságát, abból a sok hitetlenségből, sűlye- désből, szennyből, elvtelenségből, elárulásból, lelkiismeretlenségből, ami együttvéve híveink lelki és erkölcsi világának, egyházunk közéletének mai szomorú jellemvonását képezi. Kálvin teljesen átadta magát, mint eszközt Istennek, egész lényét beleadta, s közben minden egyéni érdek nélkül megsemmisítette, megüresítette magát, hogy annál jobban tündököltesse Isten nagyságát, dicsőségét. Egyénisége éppen ezért dominál piramidális nagyságában az általános önzés sivatagja felett. Egyénisége éppen ezért alázza, szégyeníti, vajha térítené is meg a mai nemzedéket, mely vállai66 Baltazár Dezső: A Zoványi ügy = LE 1910. 21. sz. 1.

67 Ravasz László: Az erős fegyveres = LE 1936. 283.

68 Ld. TtREL I. 2.18. d.

37