Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
2. Baltazár Dezső pályafutása és püspökké választása - II.1. Családi háttere, iskolái, a pályakezdés évei
A szorgalmas tanuló nehezen bírta az iskolai kötelmeket. Makacs elszánás és korán megmutatkozó vezetői készségek jellemezték, amit környezete tovább ösztönzött. Édesapja halála után teológus diákként saját elhatározásából teljesen önfenntartó lett. A Kollégium évszázadok óta kialakult rendszerében erre a tanulmányi ösztöndíjak és önképzőköri pályadíjak mellett magánórák tartásával, legációs bevételekkel és kollégiumi diáktisztségek vállalásával nyílt módja. Négy éven keresztül részesült Józsa János alapítványának kamataiból, a gimnázium VII-VIII. évfolyamán segédtornatanár volt és egy ezredorvos gimnazista fiainak adott magánórákat. Három évig „scriba” volt, majd negyedévesen a Kollégium diáksága megválasztotta ifjúsági könyvtárosnak, ami a népszerűségét is mutatja, hiszen ezért a tisztért ebben az időben nagy versengés folyt a teológus és a jogászhallgatók között.65 Ezeket a Kollégium diákjóléti rendszere által kínált lehetőségeket csak céltudatos munkával és vasszorgalommal tudta folyamatosan kihasználni; az ekkor rögződött, már-már drákóinak mondható munkafegyelem egész pályafutását végigkísérte. Az így szerzett jövedelem nem csupán az elemi létfenntartásra volt elegendő, de a diákviszonyok között igen tisztes megélhetést nyújtott számára. Mindezek mellett a kántusnak is aktív tagja volt. Nyilván ezek a személyes tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy később annyira szívén viselte a diákjóléti ügyeket, és olyan kiemelkedően sokat tett a tehetséges, de nehéz anyagi körülmények közül érkező tanulók támogatásáért. Teológus évei alatt a debreceni lelkészképzést a „hitvallásos ortodoxia” szellemisége határozta meg. Ez jellembeli adottságai miatt is közel állt Baltazár Dezsőhöz és erősen áthatotta teológiai szemléletmódját, lelkészi jellemét, olyannyira, hogy nem tudunk arról, hogy más irányzat jelentősebben befolyásolta volna. Jellemző példa erre, hogy amikor egy liberális teológus érdekében szólalt fel, egy kellően meg nem alapozott bírósági határozat miatt, akkor is határozottan kijelentette: „Vallom, hogy ha Zová- nyi Krisztus istensége, a Krisztus történelmi valósága, feltámadása, menybemenetele ellen tanított, akkor éppen úgy nincsen keresztyén katedrán a helye, mint mindazoknak, akik köztudomás szerint ilyen irányban tanítanak. [...] A mi hitünknek, keresztyén meggyőződésünknek a Krisztus istensége s istenségének a feltámadás történelmi tényében kifejezésre jutó valósága a fundamentuma. Aki e fundamentumot maga alul eltaszítja s mások alul lerombolni igyekszik, az sem az egyetemes keresztyénség 65 Ld. Nagy Sándor „Baltazár Dezső tanulóévei” című tanulmányát = TtREL I. 6. 3. d. 36
