Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

1. Bevezetés - I.2 A tiszántúli régió és reformátusság a XX. század elején

sedett patrónusi kötelékekkel szemben - skót és holland minták alapján - erősen hatott a „szabad egyházi” struktúra kialakításának gondolata.

A nem lelkészi jellegűek között az egyházigazgatás mindennapi teendőinek végzése során is kiváló egyéniségekkel találkozunk.60 Jelentős munkásságuk miatt érdemes itt a fiatalabb nemzedékből egy kiemelkedő képviselőjük, Szentpéteri Kun Béla példája által a szerepüket bemutatnunk. Őt az egyházkerületi közigazgatás közvetlen munkatársi körébe Dégenfeld József vonta be. Jogi tanulmányai befejezése után hét éven keresztül a máramarosszigeti jogakadémia tanáraként dolgozott. Már ezekben az években aktívan bekapcsolódott az egyházi közéletbe, előbb a Má- ramaros-ugocsai egyházmegye világi aljegyzője, majd 1903-tól főjegyzője lett. Miután 1904-ben megválasztották a kollégiumi jogakadémia egyházjog és jogtörténeti tanszéke tanárának, számos egyházkerületi tisztséget viselt. így 1905-től folyamatosan a máramarosszigeti jogakadémiai ügyek előadója, a Magyar Református Segédegylet előadója és jegyzője, 1908-tól az egyházkerület világi aljegyzője, mint ilyen hivatalból az egyházkerületi pénzügyi bizottság előadója, 1910-től egyházkerületi levéltárnok, 1911-től a szavazatbontó bizottság tagja volt. Baltazár Dezső püspökségének első éveiben megbízatásainak száma ugrásszerűen tovább növekedett, a következő években szinte minden fontos egyházkerületi bizottságba beválasztották, majd országos egyházi szintre is delegálták.61 Már ezekben az

60 Pl. Szentpéteri Kun Béla és Juhász Nagy Sándor.

61 Az egyházkerületi közgyűlés 1916-ban rendes tagként az egyetemes tanügyi bizottságba és póttagként a konventbe delegálta, 1918-ban zsinati rendes tagjává választotta. Egyházkerületi pályafutásának főbb állomásai a világháború végéig így alakultak: 1912-től a tanügyi bizottság tagja és jegyzője lett, de részt vett a múzeumi, a zsinat- és a diakonisszaképző felállítását előkészítő, a leánygimnázium létesítésére és az egyházközségek beosztására és minősítésére kiküldött bizottságok munkájában is. Tagja lett a leánygimnázium igazgatótanácsának és a Kollégium igazgató- tanácsának, ez utóbbinak egyben jegyzője is. A Kollégium akadémiai tagozatainak utolsó, 1913/14-es tanévében ő volt az igazgatója, ezért őt érte az a megtiszteltetés, hogy az akadémia tanárainak nevében elbúcsúzzon az egyházkerületi közgyűléstől. Az egyetem megalakítása után még két évig töltötte he a Kollégium főigazgatói tisztét. 1915-ben a reformáció négy évszázados jubileumának előkészítése kapcsán kiküldött bizottságnak volt tagja, és december végén a Debreceni Protestáns Lap főszerkesztője lett. Ebben az évben lett tagja az egyházkerületi nyomda felállítása ügyében létrehozott grémiumnak is és a következő években központi szerepet játszott a városi nyomdával létrehozandó fúzió előkészítésében. Ugyanabban az évben jelentette meg az egyházkerület a debreceni egyetem felállításáról írott emlékkönyvét. 1917-ben az egyházkerületi közgyűlés a kerület világi főjegyzőjévé választotta. Erdős Károly, 1946.158.

31