Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

1. Bevezetés - I.2 A tiszántúli régió és reformátusság a XX. század elején

Különösen a tiszántúli egyházkerületre áll ez, ami nemcsak népességre a legnagyobb, hanem egyszersmind a nemzeti őserőt is képviseli, nekünk ezt az őserőt apró pénzre váltani nem szabad. A nyugattól átvett kulturális értékeknek a nemzet egyéniségéhez való átalakítása a kálvinizmus feladata, ezért van szükség a debreceni egyetemre, amelynek érdekében az erőket nem szétforgácsolni, hanem egyesíteni kell.”54

A Tisza által is megfogalmazott erőkoncentrálási szándékkal azonban ellentétes irányt mutatott az egyházmegyék bezárkózási törekvésére. A püspöki jelentéseket olvasva például feltűnő, hogy folyamatosan visz- szatérő probléma volt még az egyházmegyék gazdálkodásáról és vagyonáról biztos képet adó, s más fontos statisztikai adatok begyűjtése is. így 1914-ben, amikor az egyházkerület lélekszámára vonatkozó párhuzamos felmérések adatainak összesítése után Baltazár Dezső több tízezres eltérést talált, teljes joggal fakadt ki püspöki jelentésében: „Hogy melyik fedi a valóságot, azt én nem vagyok képes eldönteni, annyira azonban mindenesetre jogosítva vagyok, hogy úgy az egyik, mint a másik adatgyűjtés hitelét kétségbe vonjam. Feltehetném a kérdést már e helyen, hogy megéri-e a fáradságot a statisztikai anyag többi részével foglalkozni, ha a legkönnyebben kimutatható anyaggal szemben jogosult kételyt támaszthatunk.”55 Az egyházkerületi közgyűléseken évekig napirenden lévő kérdés volt a tarthatatlan helyzet rendezése miatt egy statisztikusi állás létesítése. Ennek, az adatszolgáltatási fegyelem javítása mellett, a tervek szerint lényegre törő, elemezhető kérdőívek összeállítása és elemző feldolgozása lett volna a feladata, de a világháború ennek a kérdésnek a rendezését is lehetetlenné tette.

Egyházkerületi közgyűlést félévenként, tavasszal és ősszel tartottak. Ennek alkotótagjai az esperesek és egyházmegyei gondnokok, az egyházkerületi tanácsbírák, az egyházmegyék, a tanintézetek, valamint a debreceni és a hódmezővásárhelyi egyházközség képviselői, illetve az egyházkerületi tisztviselők voltak. Ezek a tanácskozások több napig tartottak. Általános menetük a következő volt: a megnyitás után konventi leiratok tárgyalása, bizottsági jegyzőkönyvek és egyéb jelentések ismertetése, egyházmegyék előterjesztései, fellebbezett ügyek következtek. Ezek után külön egységet képeztek az oktatási kérdésekkel foglalkozó akadémiai, a középiskolai és a népiskolai bizottságok előterjesztései, végül az adásvételi és kölcsönügy54 Idézi Kulcsár Dezső: A Tiszántúli Református egyházkerület több részre bontására történt kísérletek ismertetése és bírálata. Db., 1941. = TtREK kt 4626 207-208.

55 TtREjkv 1914/322 sz.

29