Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

1. Bevezetés - I.2 A tiszántúli régió és reformátusság a XX. század elején

élénk vitát kiváltó javaslatot.51 Az ügy aktualitását erősítette, hogy ugyanebben az évben a Bánátban végrehajtott generális vizitáció során kiderült, hogy vannak olyan egyházközségek, ahol a török hódoltság óta nem járt egyházlátogatáson a kerület püspöke. A felosztás gondolata - bár Trianonig már hivatalosan nem került ismét elő - tovább élt, jelen volt az 1911- es püspökválasztási kampány során is. Az alsóittebei lelkész például így reagált a Baltazár támogatására felszólító körlevélre: „Messze lakom én Rómától, én rendesen csak kalendáriumból látom a püspök arcképét. Baltazár kedves nagy bajuszú férfi, bele való az ábrázata a naptárba, Szabolcs- kának gyönyörű nagy homloka van, ő is bele való. Legjobb lenne miattuk is, de a kerület szempontjából is a kerületet kettévágni.”52 Az egyházigazgatási szempontok mellett más okok is ösztönözték az ilyen terveket. Például amit Ravasz László más szemszögből nézve, és a tiszántúliakétól eltérő végkövetkeztetéssel így fogalmazott meg: „A tiszai kálvinizmus nagy tömegei gyülekezeteikben éltek, hatásuk csak az egyházalkotmány fokozatos fórumain érvényesült, de itt is megszűrve, a többségi elvvel kormányzó, de a kisebbséget védő demokráciának megfelelően, tompított hatással. A tiszántúli kerület a magyar kálvinizmusnak több mint a felét foglalja magába, de az egyház legfőbb testületéinek: a konventnek, zsinatnak még harmadát se teszi ki.”53

Görömbei Péter javaslatával szemben a vitát eldöntő ellenvéleményt Tisza István fogalmazta meg, aki határozottan a hagyományos egyházkerületi struktúra fenntartását képviselte, sőt a kerület szerepének növelését vallotta. „Nálunk az egyházkerület nem csak a püspök - mondta a fogadáson. - Az egyházkerület nálunk az egész protestáns társadalom lüktető, éltető szerve, melyben egyesül minden erkölcsi és anyagi erő, melyet a mi protestáns társadalmunk képvisel. A mi egyházunk központi szerve a zsinat ugyan, de azért a protestáns egyház mégis az egyházkerületeiben él. Ennélfogva az egyházkerületeket túlságosan decentralizálni nem szabad, sőt egyesíteni kell az erőt, az egyházkerületben kell koncentrálni az erőt, amelyben a protestáns társadalom anyagi és szellemi ereje érvényesül.

51 Görömbei kerületfelosztó elképzelését azzal támasztotta alá, hogy egy délvidéki református püspökség ellensúly lehetne a Szegeden felállítani tervezett római katolikus püspökséggel szemben. Kulcsár Dezsó': A Tiszántúli Református egyházkerület több részre bontására történt kísérletek ismertetése és bírálata. Db., 1941. = TtREK kt 4626; 207.

52 Ld. Baráth Imre Kiss Ferenchez írott levelét, 1911. május 6. = TtREL I. 2.16 d.

53 Ravasz László, 1992.170.

28