Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

1. Bevezetés - I.2 A tiszántúli régió és reformátusság a XX. század elején

ságú folyóiratok nagy száma is mutatta.44 Ezen a területen kiemelkedő személyiségek voltak Kecskeméty Ferenc, Révész Mihály, Szalay József, Venetianer Sándor lelkészek.

Ez a sajátos történelmi helyzet meghatározta a református egyházi igazgatás helyzetét és feladatait is. A korábban egymástól függetlenül működő öt magyarországi és erdélyi református önkormányzatot alig három évtizede fogták országos szervezeti egységbe. A Magyarországi Református Egyház45 közéletében azonban az egységes felszín mögött továbbra is a jelentős autonómiával rendelkező egyházkerületek domináltak. Magas szinten kiépült intézményrendszerükkel fő egyházi feladatokat határoztak meg, a helyi egyházi életet közvetlenül érintő ügyek irányítása mellett távlati célok megfogalmazására és megvalósítására is törekedtek. A történelmi igazgatási egységek autonómiájának messzemenő tolerálása miatt érheti a korabeli egyházi közéletet a partikularizmus és megosztottság vádja.46 Azonban nyilvánvaló, hogy az egyes egyházkerületek olyan évszázadok alatt kialakult gondolati és érzelmi miliőt is jelentettek, amelyek törvényszerűen éltek ilyen makacs módon tovább, és tagadhatatlan hogy a negatívumok mellett a sokszínűséget, az igen eltérő regionális adottságok szükségszerű figyelembevételét is elősegítették. A tiszántúli egyházkerület méreteinél fogva nagyfokú erőkoncentrációt jelentett, ami gyakran tette, az egymást kioltó partikuláris szempontok ellenében, az országos református ügyek képviselőjévé.

A kerület területén élő jelentős lélekszámú egyháztagság 577 anya-, 4 társ-, 39 fiók-, 45 leányegyházközségbe és több szórványba szerveződött.47 Közülük a legnagyobbak lélekszáma más országrészekben akár egy

44 Szabad Egyház (1884-1915), Téli Újság (1877-1939), Keresztyén (1892-1899), Evangélista (1895-1899), Keresztyén Evangélista (1900-1914), Kis Tükör (1898- 1932), Vasárnap (1913-)

45 A belügyminiszter az 1908. január 10-én kiadott körrendeletében írta elő, hogy a magyar állami anyakönyvi eljárásban a korábban használt Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Keresztyén Egyház helyett a Magyarországi Református Egyház elnevezést, a denomináció tagjaira pedig a református jelzőt használják. Az elnevezés megváltoztatásának közvetlen előzménye az volt, hogy az 1904. évi II. református budapesti zsinat már ezt a fogalmat használta, és a zsinati rendelkezések 1907. február 14-i szentesítésekor a király is elfogadta ezt az elnevezést.

46 A kerületek szembenállása sok lényeges kérdésben az országos szintű református összefogás kerékkötője lett a korban, ld. országos református napilap, egyetem szervezése stb.

47 1920-ban már 592 anya-, 11 társ-, 27 leány-, 53 fiókegyházközség volt. (A Tiszántúli Református Egyházkerület névtára, [összeállította: Futó András] Db., 1925.1.)

26