Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

1. Bevezetés - I.2 A tiszántúli régió és reformátusság a XX. század elején

részén is - a protestáns, adott esetben a „református patronátust”, mint típust kell feltételeznünk. Azt, hogy a református többségű tiszántúli térségben ez összességében milyen anyagi előnyöket jelentett egyházunknak, a kutatások jelenlegi állása szerint nehéz pontosan meghatározni. Mindenesetre Debrecen vonatkozásában számos érdekes adalékot ismerünk, amelyekből más települések gyakorlatára nézve is következtetéseket vonhatunk le. Az i868:LIII te. értelmében a városban élő felekezetek az aktuális népszámlálási eredmények alapján rendszeres évi segélyben részesültek. Ebből taglétszámának megfelelően a református egyház jutott a legtetemesebb összeghez. Ezenkívül patrónusi támogatás keretében a református egyház részére juttatott javakat a következő nagy csoportokba lehet sorolni: ingatlanok juttatása, a Kollégium támogatása, egyházi alkalmazottak bérezése, eseti juttatások. Ezek természetesen nem csupán a helyi református egyházközségre, de az egyházkerületre is vonatkoztak és anyagi lehetőségeiket jelentősen növelték.38

Az itt bemutatott kép alapján - a nyilvánvaló problémák mellett is - a református egyház tiszántúli térségben betöltött előnyös helyzete továbbra is stabilnak tűnhet. Mai szemmel azonban meg kell állapítanunk, hogy voltaképpen ekkor állt modernkori társadalmi befolyásának tetőpontján, amit a szekularizációs folyamatok felgyorsulása következtében fokozatos hanyatlás követett. Ezt külső tényezők mellett belső problémák is előrevetítették. Ennek okai közül a következőket kell kiemelnünk: a XIX. század végén a térség társadalmának hagyományos szerkezete átalakult, ami jelentősen bomlasztotta az egyházi élet hagyományos struktúráit. Ráadásul a „tömegek befolyásolásának” megváltozott hatásmechanizmusához a református egyház minden igyekezete ellenére sem tudott megfelelően alkalmazkodni, így társadalmi hatásának mozgástere beszűkült. A modernizá38 Pl. az egyházkerület az általa kezdeményezett építkezések során jelentős városi támogatásra számíthatott. A Kollégiumnak jutatott városi támogatásokat az 1856-ban írásban is rögzített szokásjog alapján a város tárgyalt korszakunkban is érvényben tartotta. A városi önkormányzat ezen kívül bel- és külterületi ingatlanok juttatásával, előnyös bérleti viszony kialakításával is folyamatosan segítette az egyházközség és a Kollégium gazdálkodását. (Rácz István, 1997. 114-115.) így pl. az alapítványi törzskönyv szerint a református Kollégium 1911-ben a belterületi telke után a várostól 11 kát. hold, 743 négyszögöl földet kapott a külterületen. Korszakunk kezdetén a református főgimnázium építését az önkormányzat jelentős összeggel támogatta. Ennek a támogatás típusnak a folyamatos voltát mutatják a két világháború között a diakonissza intézet és az újabb református templomok építésekor juttatott telekadományok és számos egyéb anyagi juttatás is.

23