Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

1. Bevezetés - I.2 A tiszántúli régió és reformátusság a XX. század elején

különös érdemnek, sőt talán bátorság számba megy. Ott ugyanis klerika- lizmusnak, nemzetiségi liberalizmusnak, zsidóknak, vagy valamelyik or- ganizáltabb társadalmi rétegnek csatlósa lenni előnyös: - de kimondottan reformátusnak és semmi másnak - bátorság. [...] Ti Debreceniek, hajdúságiak nem láthatjátok, mert ott ti vagytok az erősek, s hozzátok simulnak mások, de nincsen a 65 vármegye között tíz olyan, amelyben a helyzet hasonló lenne.”36

Az egyházkerület életében Debrecen városának meghatározó szerepe volt. Amint a korábbi helyzetleírásból is kitűnt, ez a kapcsolat nem merült ki abban, hogy az egyházkerület irányító adminisztrációs központja és iskoláinak jelentős része itt működött, de azt is jelentette, hogy gazdasági, politikai téren kölcsönösen erősítették egymás pozícióit. A tágabb korszakot tekintve a trianoni határok és az egyetem felállítása miatt is Debrecen központi jelentősége a református egyház életében folyamatosan tovább növekedett. Ezért fontos a város egyházi viszonyait és a helyi református életet már a bevezetőben is pár szóval közelebbről bemutatnom. A dualizmus korabeli Magyarország lakosságát tekintve harmadik legnagyobb városa a századfordulón mintegy 75.000 lakosnak adott otthont és lélek- száma a népességszaporulat és beköltözések nyomán dinamikusan emelkedett. A város vallási egysége már a XVIII. század végére - statisztikailag is kimutatható mértékben - megbomlott. A dualizmus korában a refor- mátusság - bár lélekszáma jelentősen növekedett - számarányát tekintve az összlakosságnak egyre kisebb hányadát tette ki. Az 1910-es népszámlás adatai szerint a lakosság 70%-a még mindig reformátusnak vallotta magát. A vizsgált korszak kezdetén rajtuk kívül a római és görög katolikus, az evangélikus és az izraelita felekezeteknek éltek itt hívei.

Rácz István Debrecen város kegyuraságának történetét bemutató kiváló dolgozatában arra a következtetésre jutott, hogy a város és a helyi református egyház vonatkozásában egészen a XX. század közepéig indokolt a „protestáns patronátus” fogalmának használata.37 Hiszen a városi önkormányzat a reformáció kezdetétől az adott időszak végéig, ha az aktuális jogi keretekhez igazodva is, de folyamatosan gyakorolta az egyházzal kapcsolatos kegyúri jogait és kötelességeit. Azt is megállapítja, hogy ez valószínűleg nem csak helyi jelenség. A javarészt protestánsok által lakott területeken - így az egyházkerület centrumának számító terület jelentős

36 Gergely György levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 13 d. 312/1913.

37 Rácz István, 1997.127.

22