Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V.2 Román megszállás alatt - V.2.c Az egyházi élet újrarendeződése

eleve tudta, hogy ez az ülés a megjelenők alacsony száma miatt határozat- képtelen lesz, de a zsinat jogi folytonosságának fenntartása miatt mégis fontosnak tartották megtartását. Az ülés fontos hozadéka volt, hogy az egyházkerületek vezetői hosszú hónapok után ismét személyesen találkozhattak egymással és egyöntetű eljárásokban állapodhattak meg. Felvették a kapcsolatot az állami szervekkel is. Huszár Károly kultuszminiszternél tett látogatása során Baltazár Dezső az 1918. novemberi körlevélre, mint az egyház vezetőinek utolsó közös nyilatkozatára utalva, a református egyház törvényesség melletti kitartására utalt. A püspökök és főgondnokok egyetértettek abban a kérdésben, hogy a kialakult viszonyok között a hivatalos egyházat távol kell tartani a pártpolitikától.464

Ehhez, illetve a Tiszántúl elszakítására tett román kísérlethez kapcsolódóan egy másik akciót is indítottak az egyház integritásának megőrzése érdekében. A közvetlen ösztönzést ehhez az akcióhoz az erdélyi püspökkel folytatott bizalmas levelezés adta. Szeptember végén - október elején írt levelében Nagy Károly tájékoztatta az Erdélyben kialakult viszonyokról, ahol az új helyzetben az egyház autonómiájának jelentősége a magyarság fennmaradása szempontjából is felértékelődött. Nehézséget jelentett azonban, hogy ennek tudatában a román hatóságok kezdettől fogva erélyesen léptek fel a református egyházzal szemben. „Nem tudom az állam ereje most mit enged, de Erdélyben most különös pénzsegélyre volna szükség. Az egész magyar kultúra az egyházak védőszárnyai alá menekül. Népünk elismerésre méltó nagy áldozatokat hoz papokért, iskolákért s bár némi segélyre is van módunk az iskolákra, papjaink egy része igen súlyos anyagi helyzetben van, mindennemű állami segítség híján. [...] Viaskodásunk folytonos. Minden egyházban felállítottuk a református iskolákat. Nem akarják engedni, hogy esküt nem tett tanítókat, tanárokat alkalmazzunk.

454 A fővárosban ekkor szerzett politikai benyomásait így rögzítette a püspök: ,A Friedrich kormány helyzete, vagy jobban mondva az irányzata erősödőben van. Ez annak tudható be, hogy az irányzat komolyodott és szelídült. A zsidó kérdésben a zsidók megnyugtatására illetékes megállapodások létesültek. A szocialisták mérsékelt iránya is közeledést mutat. [...] Az országnak tehát határozni kell törvényesen a régi országgyűlés által elrendelendő választásból alakult nemzetgyűlésben az államforma felől. Ahogy én látom, s ahogy most az ország több részéből nyert információkból megállapíthatom a királyságnak óriási többsége lesz.

Budapest szegény és szomorú. A felszaporodott pártok ízetlen csatája kölcsönöz valami nem kívánatos élénkséget a város külső képének. Még mindig nagyobb a hajlandóság a gyűlölködésre, mint a honfitársi szeretetre. Gyorsan átváltozott kommunisták újfajta terrorizálással próbálják elfeledtetni dicstelen múltjukat.” Baltazár Dezső feljegyzése az 1919. szeptemberi zsinati ülésről = TtREL 1.1. e) 23. d. 1801/1919.

194