Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

1. Bevezetés - I.2 A tiszántúli régió és reformátusság a XX. század elején

I. 2. A TISZÁNTÚLI RÉGIÓ ÉS REFORMÁTUSSÁG A XX.

SZÁZAD ELEJÉN

Az 1910-es népszámlálás adatai alapján Magyarország lakossága Horvátország nélkül 18.246.533 fő volt. A lakosság 14,3%-a vallotta magát reformátusnak, ezzel egyházunk a római katolikus után a második legnépesebb vallási közösséget alkotta. A többi felekezettel szemben legszembetűnőbb sajátossága tagságának szinte egyöntetű magyar összetétele volt. Erre a történelmi örökségre az egyház vezetői öntudatosan építettek, s a refor- mátori tradíció mellett ez a nemzeti jelleg adott sajátos identitástudatot az egyház tagságának is. Az azonosságtudat hasonló elemei azonban számos regionális sajátosságot takartak. Amint Ravasz László olyan szemléletesen mutatta be: „Nagyobb távolságból nézve kiderül, hogy a magyar kál- vinizmus két félgömbre oszlik: a dunai és a tiszai kálvinizmusra. A tiszai jóval nagyobb: legalább kétszerese a dunainak. Viszont a dunai nagyobb hatást gyakorolt a közéletre: európaibb (nyugatibb), urbánusabb, műveltebb volt. A dunai kálvinizmus centruma Pest, a tiszaié Debrecen. Dunántúl, mint történelmi adottság a dunait erősítette, Tiszáninnen a tiszait. Erdély mind a kettőtől különbözött, de a dunait közelebb állónak érezte magához, ezenkívül Erdély a Tiszáninnennel, Sárospatakkal tartott lelki kapcsolatot a közös fejedelmi múlt és a liberális teológia alapján.”31

A magyar reformátusság „jóval nagyobb félgömbjének” meghatározó egyház-igazgatási egysége a Tiszántúli Református Egyházkerület volt, mely mai közép-európai méretekkel mérve országnyi területen, a legnagyobb tömegben tömörítette a magyar reformátusságot. Határai 1911-ben a Tisza folyó bal partjától, illetve a Zempléni-hegységtől keletre az erdélyi középhegység nyugati lejtőiig és a keleti Kárpátok gerincéig terjedtek. Északon a Kárpátok, délen a Duna határolta. így a földrajzi értelemben vett Tiszántúl mellett a folyótól északra fekvő Bereg, Ugocsa és Márama- ros vármegyék területe, délen a Temesköz és a Bánság is közigazgatási határain belül feküdt. Ezen a hatalmas területen az egyházkerületi statisztika alapján 1911-ben 1.116.861 - a demográfiai mutatók arányában növekvő számú - református élt.32

31 Ravasz László, 1992.170.

32 Ld. TtRE jkv 1911.1. sz. mellékletét az 331. jkv-i számhoz.

18