Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V.2 Román megszállás alatt - V.2.b Ellenállás a román expanziós törekvésekkel szemben
V. 2. b) Ellenállás a román expanziós törekvésekkel szemben A román hadsereg az ellenkező értelmű nyilatkozatok ellenére valóságos rablóhordaként viselkedett a térségben. A hatalmas méreteket öltő rek- virálás mellett a lakosság megfélemlítésére és kiszipolyozására a legkülönbözőbb módszereket alkalmazták. Ijesztő jelenség volt például, hogy a kijárási tilalom óráiban gyakorivá váltak a katonák és bűnözők által elkövetett rablótámadások. Ezeknek az eseteknek a kivizsgálását - a többször halállal végződő féktelen erőszak ellenére - a katonai hatóság megtiltotta. A polgári közigazgatás vezetői hiába tiltakoztak a visszaélések ellen. Ezek a körülmények erkölcsileg kétségessé tették a románokkal való együttműködés minimumát is. Magoss György ideiglenes polgármester már június 13-án beadta lemondását, Baltazár Dezső - többszöri szóbeli fellépése mellett - panaszlevelet küldött a kormányzó tábornoknak. Jól jellemzi a viszonyokat az a támadás is, amely a július 18-áról 19-ére virradó éjszakán a püspököt és családját érte. Számos más atrocitás mellett nyilvánvalóan ez sem a véletlen műve volt. A zeleméri nyaralójukban éppen alváshoz készülődő Baltazárékat négy román altiszt látogatása zavarta fel, miközben a házat kívülről hat fegyveres katona biztosította. Rövid társalgás után - melynek során a kormányzó tábornok által kiállított rendkívüli és különleges bizonyítvány is bemutattatott - papírlapot tartottak Baltazár Dezső elé, melyre románul az volt írva, hogy ha nem fizet azonnal 20.000 koronát, őt és egész családját kivégzik. Miután kijelentette, hogy nincsen ennyi pénze, a katonák előkészületet tettek a kivégzésére. Ez a jelentet többször egymás után megismétlődött. Ezek után János fiát kezdték a szeme láttára puskatussal verni, hogy a „feltételezésük szerint” ott rejtegetett pénz átadására kényszerítsék. Amikor az apa önuralmát vesztve nekik rontott, nagy nehezen megfékezték, és előkészültek tizenéves leányai megerőszakolására. A család ilyen előzmények után a biztos halálra készült. Amikor rövid időre magukra hagyták őket, egymást átölelve, behunyt szemmel fennhangon imádkozták a Miatyánkot. A román katonák végül arra a megállapodásra jutottak, hogy a családtagoktól ösz- szeszedett ékszereken és kevés készpénzen kívül megelégszenek a püspök által számukra kiutalt 10.000.- koronával. Ezek után eltávoztak, de kilátásba helyzeték, hogy reggel visszatérnek. Ez azonban nem történt meg, így a család Debrecenbe tudott menekülni. Annak ellenére, hogy Baltazár 185
