Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V.2 Román megszállás alatt - V.2.a Kapcsolatfelvétel a románokkal és a nagykárolyi királyfogadás
hatalommal, mely felségednek onnan felülről adatott, védje, oltalmazza a szeretet, békesség és szabadság evangéliumát. Mi sokat köszönhetünk felségednek és hadnagysága alá rendelt vitéz seregének. Köszönhetjük a megtartást és az életet. Életünk és sírunk közé felséged állított védőangyalt kétélű pallosával. Hálánk illeti felségedet és királyi jogara alatti népét nemzedékről nemzedékre. Ami nekünk jó volt a megtartásra, kérjük, hogy ezt a jót, ezt a védelmet terjessze ki azokra is, akik velünk nemzetben, vallásban rokonok, és akik körül még mindig a pusztítás angyala jár tábort. Haladjon felséged a rend és a békesség prófétai útján. Legyen áldottfelséged, legyen áldott királyi házanépe. Békesség, igazságjóság, rend, szeretetjegyezzékfel nevüket, emlékezetüket el nem múló fényesség gyanánt a világtörténelemben.”439 A püspök azzal védekezett: egy szóval sem mondta, hogy Magyarország megvédését köszöni és kéri, hanem csak a bolsevizmus által veszélybe sodort emberek szabadítását köszönte és veszélyben levő hittestvérei kiszabadítását kérte. A királyt a „legkegyelmesebb urunk” formula helyett csak „felségnek” szólította, és hogy a vádakkal ellentétben nem áldotta meg a román fegyvereket sem, csupán a királyt és családját, akik köztudottan nem románok.440 De ezeket a szavakat akár az adott történelmi szituáció nehézségeivel, akár a debreceni királyfogadáson elmondott beszéddel összevetve mégis jogosan érezhetjük túlzásnak. Különösen, amikor a megszálló hadsereget „vitéznek” nevezi, vagy amikor a perszonálunióra utaló szavakat olvassuk. Nem is beszélve arról, hogy az egyházkerület nevében az életet és a megtartást egy földi királynak köszöni. A vacsoránál a püspök a román hadügyminiszterrel, majd Maniu Gyulával beszélgetett.441 A perszonálunió gondolata ezúttal fel sem merült, román részről ennek fogadtatása inkább csak csalogatónak volt jó a nagykárolyi fogadásra. A másik fő cél, a református egyház helyzetének javítása, sem sikerült a látogatás kapcsán. Amikor Gönczy Sándor elmondta Nagy Károlynak az erdélyi egyház- kerület püspökének, hogy mit mondott neki a püspök látogatásával kapcsolatban, ő csak a fejét csóválta és azt mondta neki: „Mennyire nem ismeri ez a Dezső az oláhokat.”442 439 Ld. Tisztelgés Nagykárolyban = DPL 1919.130. 440 Baltazár Dezső, 1920/1.165. 441A román királyi pár Nagykárolyban = LE 1919.163-164. 442 Gönczy Sándor i. m. 11. 184
