Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V.2 Román megszállás alatt - V.2.a Kapcsolatfelvétel a románokkal és a nagykárolyi királyfogadás

a szomorú alkalmon egyházunk hivatalos képviselőjeként jelenjen meg? Az ellene indított támadásokkal szemben ő azt állította: „Hogy mi történt Nagykárolyban? Felelet: egy idegen állam fejedelmi képviselőjének kö- szönetüket fejezték ki idegen állam polgárai a bolsevizmus veszedelméből való szabadulásért.” Védekezett azzal is, hogy egy nagyobb debreceni küldöttség részeként jelent meg. Az egyházkerület részéről megjelenő nagyszámú, díszes küldöttség és beszédének szavai azonban megjelenésének szándékával kapcsolatban ennél többre engednek következtetni. Ezekre a szempontokra egyébként visszaemlékezéseiben ő is egyértelműen utalt.

Értesültek arról, hogy a szegedi ellenforradalmi erők tárgyalásokat folytattak abban a reményben, hogy egy magyar-szerb államszövetségi kapcsolat keretén belül a szerbek segítséget adnának az ország területi integritásának megőrzéséhez. Nyílván másokkal történő egyeztetés után ez indította Magoss Györgyöt és Baltazár Dezsőt arra, hogy a hatalmi realitások ellenére egy május 20-i bizalmas tárgyaláson felvessék egy esetleges román-magyar perszonálunióval kapcsolatos elképzelésüket. Ennek az elképzelésnek a hátterében a bolsevikok visszatérésétől való félelem mellett az a szintén idealisztikus elképzelés húzódott meg, „hogy egy ilyen államszövetségi kapcsolatban a műveltségileg előrehaladottabb Magyar- ország fogja játszani a főszerepet s alkalmas időben eldobja magától kellemetlen szövetségesét.”435 Román partnereik - Mihali Teodor, a nagyszebeni román nemzetgyűlés elnöke és Moisiu tábornok - nem zárkóztak el a gondolattól. Baltazár abban bízott, hogy nagykárolyi megjelenésével a perszonálunió ügyét előre viheti.

Gönczy Sándor, akkori nagykárolyi lelkész és Baltazár visszaemlékezéséből apró részletekbe menően ismerhetjük a nap eseményeit.436 A fogadás május 25-én, vasárnap délután volt. Az egyházkerületi küldöttség igen népes volt, a püspökkel együtt ott volt többek között Dégenfeld József, Végh József érmihályfalvai lelkipásztor az érmelléki egyházmegye esperese, Karai Sándor főgimnáziumi igazgató, Futó András püspöki titkár és a helyi lelkész is. Szatmár vármegye székhelyének színtiszta magyar lakossága a román megszállás ellen tiltakozva tüntetőén távol maradt az eseménytől.437 A résztvevő tömeget a környező településekről és a Szilágy435 Baltazár Dezső, 1920/1.157.

436 Gönczy Sándor: ,A román király fogadása Nagykárolyban 1919. május hó 25. napján,” Berettyóújfalu, 1977. = TtREK kt 6043.

437 Az esemény kapcsán román zászlókkal díszítették fel a város utcáit és középületeit. A nagy készülődés során a református lelkészt 25 botütéssel fenyegetve kényszerí182