Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V. I. A forradalmak időszaka - V.l.c A proletárdiktatúra napjai
V. i. c) A proletárdiktatúra napjai A hatalom új birtokosainak határozott egyházpolitikai koncepcióját és tettrekészségét senki sem vonhatta kétségbe. Nagyon gyorsan, már hatalomra kerülésük másnapján döntöttek az állam és az egyház szétválasztásáról. Március 27-én a Fővárosi Munkás és Katonatanács eltörölte az iskolai vallásoktatást, helyette társadalmi ismeretek oktatását rendelte el. 29-én a Forradalmi Kormányzótanács államosította az oktatási és nevelési intézeteket és a fenntartásukat szolgáló járulékokat, vagyontárgyakat. Ez a rendelet intézkedett arról is, hogy az intézetek alkalmazottai közül az egyházi személyeket csak akkor vették át állami szolgálatba, ha egyházi jellegükről lemondtak. A lelkészeket más rendelkezésekkel is igyekeztek egzisztenciálisan ellehetetleníteni és a társadalom peremére szorítani. Megvonták tőlük a különböző jogcímen kapott állami fizetés-kiegészítéseket, a választójogra vonatkozó törvényerejű rendelet pedig kimondta: „Nem választhatók, akik nyereségszerzés céljából bérmunkásokat alkalmaznak, munkanélküli jövedelemből élnek, kereskedők, lelkészek, szerzetesek, elmebetegek és olyanok, akiknek politikai jogai aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt vannak felfüggesztve.”403 Az egyházi adót önkéntessé tették, a tábori lelkészség intézményét felszámolták. Az egyházi vagyon köztulajdonba vétele április második felében kezdődött el. Ennek koordinálására hozták létre a vallásügyi minisztériumot felváltó Vallásügyi Likvidáló Flivatalt, élére Fáber Oszkárt állították. A vallásfelekezetek csak a templomokat, lelkészlakásokat, egyéb kultikus célú épületeket tarthattak meg, földbirtokaikat és alapítványi vagyonukat zárolták és elkobozták. A vallásügyi likvidáló megbízott lépéseket tett a lelkészek tanítóvá vagy mezőgazdasági oktatóvá történő átképzése érdekében. A pártsajtó az egyházat és a lelkészeket ellehetetlenítő rendeleteket kiemelkedően fontos fejleményként értékelte és hangzatos kommentárokkal látta el.404 A lelkészcsaládok teljes létbizonytalanságát jól tükrözi Kájel 403 A választójog megvonása miatt a Lelkészegyesület hasábjain megpróbáltak ugyan tiltakozni, de ezzel eredményt nem tudtak elérni, „...a szavazati jognak tőlünk is elvonásával egy sorba állítottak a hülyékkel és az aljas bűnök cselekvőivel... - írták - a mi tisztünkkel nem fér össze az utcai terror...” Ld. Nyílt levél Garbai Sándor magyar tanácsköztársasági kormányzótanácsi elnöknek = LE 1919.130-132. 404 A vallásoktatás eltörlése kapcsán a Népszava így oktatta széles olvasótáborát: ,A legsötétebb és leggonoszabb lidércnyomás alól szabadít föl bennünket ez az első 169