Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V. I. A forradalmak időszaka - V.l.c A proletárdiktatúra napjai
Józsefnénak, a somogykiliti lelkész feleségének - nyolc gyermek édesanyjának - levele, aki szolgálati földjük, mint utolsó biztos megélhetési forrásuk elvételének hírére így írt: „...tudasson minket Drága püspök Urunk pár szóval, pár sorral, hogy mit várhatunk [...]. ...ez a mostani helyzet, ez kétségbeejtőnek mondható, csak Istenbe vetett bizalommal élünk. Ha úgy nem járunk mint a Mátyás madár, mikor vitte a macska és egyre kiabálta: ‘ne félj Mátyás, ne félj Mátyás’. Hát bíz most mi nem tudom nem jutunk-e oda.”405 Az egyházi élet lehetőségének beszűkített határait Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos és a Vallásügyi Likvidáló Bizottság április 17-e utáni rendeletéi vázolták. Ezek szerint a proletárdiktatúra a vallás szabad gyakorlatát garantálta ugyan, de azt minden ember magánügyének tekintette. Elismerte, hogy az egyházaknak mint magántársulatoknak joguk van hitközségekbe szerveződni, melyek papjaik ellátásáról önkéntes adományokból gondoskodhattak. A rendeletek mögött meghúzódó gyakorlat az egyházi vezetőket, lelkészeket ab ovo a proletariátus osztályellenségeinek és potenciális ellenforradalmároknak tekintette. A Vörös Újság egyik cikke például „proletármilliók elbutításával” és „háborús propagandával” vádolta az egyházakat. Pellengérre állította a tábori lelkészeket, akik „nemzeti frázisokba bújtatott szavakkal zsolozsmázták be a lelkekbe a burzsoázia profithajhászá- sának való engedelmességet”. A jövőt tekintve a cikk kilátásba helyezte: „A papokat kirúgták az iskolákból és most hasonló lendülettel perdülnek ki a hadseregből is [...] ...most már a templomok vannak csak hátra. A vallás nem magánügy, hanem közügy és a proletár államnak igenis elsőrecsapás, amely hatalmas rést üt az egyház által a lelkekre takart fekete kárpiton és hajnalt nyit a legsötétebb éjszakából. Az egyház volt mindvégig főcinkosa a rabszolgatartó kapitalizmusnak a maga szellemi fegyvereivel, lélekgyilkos tanításaival. Ő vette kezébe az életnek induló gyermeklelkeket, hogy formálja, elnyomorítsa, tehetetlenné és terheltté tegye az egész életre a kapitalisták kizsákmányoló törekvéseivel szemben... Most a fölemelt proletárököl ebbe a nyomasztó sötét éjszakába is belecsapott és elkergeti a gyermek mellől a léleknyomorító fekete kísérteteket és fekete tanokat. Ezt az első lépést, az első csapást kövesse a többi, hogy az új kultúra fölpirosló hajnalát mindenütt a fényes erejű nap váltsa föl.” (Népszava 1919. 74. sz. 5-6.) A választójogi rendelettel kapcsolatban így írtak: „Eddig a tőkések, a papok, a grófok szavaztak terrorral, vesztegetéssel, pálinkával, szolgabíróval, amikor kellett csendőrszuronnyal és puskagolyóval... Mi egyetlen öntudatos mozdulattal felrúgtuk az ő választási urnájukat, lepofoztuk őket az oly soká bitorolt hatalomról. Összeomlott az erkölcstelen, nemzeti színű kártyavár.” (Vörös Újság, 1919. április 7.) 405 Kájel Józsefné levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 23. d. 1919/865.
