Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V. I. A forradalmak időszaka - V.l.b A köztársaság időszakában
tekezlet a királyság melletti kiállása miatt ellenforradalmi jellegű már csak azért sem lehet, mert október elsején még a Károlyi-kormány is a Magyar Királyság kormánya volt. Azóta pedig Baltazár Dezső is, mint a Magyar Nemzeti Tanács nagyválasztmányának tagja, elfogadta és megszavazta az új államformát. Illetve, hogy „az egyházkerületi elnökség körlevelének hivatalos jellege nem is lehetett, csak tanács akart lenni, melynek elfogadásáról mindenki maga dönthetett és dönthet. [...] Néhány nap alatt századokat haladt a fejlődés, s egy csaknem egy hónapja írt körlevélért most valakit felelősségre vonni annyit jelent, mint amit évekkel ezelőtt képviselt álláspontjáért való felelősségre vonás jelentene..., hiszen ilyen úton régebbi írása miatt mindenkit el lehetne ítélni...”385 Az éles vita után a forradalmi presbitériumi ülésen - az egyházjog vonatkozó formai és tartalmi előírásainak nyilvánvaló megsértésével -, 36- an 11 ellenében végül is egy Baltazár Dezsőt elítélő határozatot fogadtak el. Sőt, döntésük alapján ezt megküldték az egyházkerület többi presbitériumának, és csatlakozásra szólították fel őket. Ennek szövegében a korábbi radikális állásponttal szemben már a püspök következetlenségére kerül a hangsúlyt. Amint fogalmaztak, „...a királyi államforma mellett nyilatkozott, amidőn az egész ország a köztársasági államforma mellé sorakozott végre, hogy későbbi körlevélben önmagát is a köztársasági államforma hívének tünteti fel, és így állásához nem méltó módon előbb elfoglalt álláspontját önmaga hagyja cserben.”386 Az ellenséges egyházi és politikai lapok hangzatos kommentárokkal adtak hírt az ügyről. Baltazár püspök az esperestől kért tájékoztatást a presbitériumok reakciójáról.387 A püspök ellenfelei által várt hatás azonban elmaradt. Az egyházkerület 590 gyülekezete közül a többség vagy egyáltalán nem reagált vagy tüntetőén a püspök iránti bizalmi nyilatkozatot tett, csupán kettő támogatta a debreceni határozatot. A lelkészi kar jelentős része is ismét felsorakozott mögötte. A középszabolcsi egyházmegye lelkészgyűlésén résztvevők például ezt írták: „...melletted állva s teljes bizodalmunkkal felvértezve elítéljük azt a személyes érdek szülte aknamunkát, a debreceni presbitérium töredékének azt a sajnálatos megtévelyedését, minden szabály és 386 Uo. 387 TtREL I. 1. e) 22. d. 1919/257., ld. Sulyok István és Török Imre levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL I. 1. e) 23. d. 573/1919.; 576/1919. A presbitériumok vonatkozó határozatairól készült másolatok nagyobb gyűjteményeit ld. TtREL I. 1. e) 23. d. 732/ 1919-; 757/1919.; 758/1919-; 775/1919. 162
