Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V. I. A forradalmak időszaka - V.l.b A köztársaság időszakában
V. i. b)A köztársaság időszakában Baltazár Dezső nem volt a meghátrálás embere, már hazatérése másnapján, két körlevelet bocsátott ki.383 Az elsőt az egyházkerület lelkipásztoraihoz intézte. Ebben a belmissziói munka fokozott ellátására, hithűségre, tiszta erkölcsre, a jó rend megtartására szólította fel őket. Külön is felhívta figyelmüket a hazatérő katonák látogatására, lelkigondozására. Másik körlevélét a „harctérről hazajött katonatestvéreimhez” intézte. Ebben hivatkozott a frontvonalakban tett útjaira, ahol a küzdelmek idején vigaszt, bátorítást, erősítést adott. Üdvözölte a szabad, független köztársaságot, de egyben figyelmeztetett az ország szétdarabolására törő ellenségekre. A katonákat a káros indulatok és cselekedetek kerülésére intette, egyben a rend oltalmazására, józan erkölcsi tisztaságra ösztönözte. A gyorsan változó politikai viszonyok a debreceni presbitériumot is élénken foglalkoztatták. A debreceni presbitérium előtt az államtitkárrá lett Juhász Nagy Sándor kijelentette „a keresztyéni szeretet” és „Kálvin elveiből folyó demokrácia” alapján, hogy a „magyar reformátusok azok, akik az új államforma keretein belül a leginkább otthon érezhetik magukat”. A püspök állásfoglalásai miatt keletkezett nézeteltérések kikezdték a debreceni egyházközség belső egységét is. Baltazár támadói november 25-re rendkívüli presbiteri gyűlést hívtak össze azzal a céllal, hogy a hónap elején kiadott körlevél miatt elítélő határozatot hozzanak azok ellen, akik ebben a „royalista”, „ellenforradalmi agitációban” részt vettek. Beadványukban magyar történelmi példákra hivatkozva támadták a körlevélnek azt az állítását, hogy a reformátusok a királyság legerősebb támaszai lettek volna. A püspöknek felrótták, hogy....a protestáns papságot és egyházat kiskorúnak tekinti, akiket a történelem meghamisításával és a maga személyének a homlokterébe állításával járszalagon vezethet [...] reakciós forradalom híve, Tisza István sötét szabadságtipró, az országot Ausztriának eladó politikájának legádázabb követője.”384 A 120 presbiterből 33 támogatta a beadványt és a rendkívüli ülés összehívását. Baltazár és támogatói a forradalmi gyűlések szókészletét használó szöveggel szemben a politikai viszonyok képlékenységére és egyházjogi szempontokra hivatkoztak. Állítva, hogy a vitatott körlevelet elfogadó ér383 Ld. Baltazár Dezső: Körlevél = LE és a Vasárnap 1918. 48. sz. 384 A debreceni presbiteri jegyzőkönyvből idézi Tarján G. Gábor, 1998. 31. 161
