Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V. I. A forradalmak időszaka - V. l.a A királyi pár fogadása Debrecenben és az októberi forradalom

helyzetben a nemzetiségek jól elkészített elszakadási politikája volt a legsúlyosabb fejlemény. A püspök határozott meglátása maradt, hogy a történelmi Magyarország összeomlásának elkerülését szolgáló belső egységet forradalmi átalakulások nélkül, a régi alkotmányos rend modernizálása mellett lehetett volna megteremteni. A széleskörű társadalmi összefogás biztosítékát egy jelentős demokratikus jogköröket garantáló alkotmányos monarchiában látta volna. Nehezen róható fel neki, hogy egyházi vezetőként az ország széthullása, a forradalom és polgárháború régóta kísértő rémképével szemben - mint utolsó szalmaszálba - egy nemzeti egységfront megteremtésének gondolatába kapaszkodott. A püspök új helyzetre adott első reakciói az adott politikai viszonyok között reálisan nem megteremthető összefogásnak és nemzeti önvédelemnek a jegyében születtek.

Ez a helyzetfelmérés tekinthető a debreceni királyfogadás hátterének is. Baltazár pozitív hozzáállásának értékelésekor nem lehet mellékes szempontként kezelni, hogy egyrészt a látogatás konkrét célja az oly nehezen kiharcolt orvosi fakultás épületeinek felavatása volt, másrészt október 23-án IV. Károly feleségével már a függetlennek deklarált Magyar Királyság uralkodójaként érkezett Debrecenbe. Hiszen ez október 16. után történt, amikor Károly császár és király az Osztrák-Magyar Monarchiát föderatív államnak minősítette, illetve Wekerle Sándor miniszterelnök a képviselőházban bejelentette Magyarország teljes függetlenségét, azaz a perszonáluniót a monarchia többi országával. Ez a konkrét oka annak is, hogy - Weszprémy Zoltán főispán és Márk Endre polgármester mellett - a fogadás egyik főszervezője éppen Baltazár Dezső volt. A monarchia felszámolására törekvő politikai baloldal számára a látogatás azonban a királyság intézménye elleni újabb támadásra adott kiváló alkalmat. Már a pályaudvaron, a királyi pár megérkezésekor provokáció történt. A Debrecenben állomásozó 75. gyalogezred zenekarával egy távolabbi vágányra állított kocsiból eljátszatták az osztrák himnuszt. Ezt a fogadáson megjelent közönség nem hallotta, maga Baltazár azt írja, hogy ő szervezőként sem értesült erről a szerencsétlen epizódról. Ennek ellenére a főrendiházban még aznap vita alakult ki miatta, a szociáldemokrata sajtó a politikai bizonytalanság fokozása érdekében ezt az esetet is kiélezte és a látogatás más részleteihez hasonlóan tendenciózus kommentárokkal látta el.

A püspököt a Habsburg-dinasztia előtti önkéntes behódolással, és a

lom, s eszközei terrorisztikusak, s mint írják: Most vagy soha...” (Magyar történeti szöveggyűjtemény 1914-1999.1. köt. Szerlc. Romsics Ignác. Bp., 2000. 52-53.)

152