Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

1. Bevezetés - I.1 A téma fontosabb irodalmának és forrásainak áttekintése

lomot, valamint több merényletet is elkövettek ellene.8 Előfordult az is, hogy olyan propagandisztikus röpiratokban igyekeztek hiteltelenné tenni, mint a széles körben terjesztett „Sokoldalú Baltazár” című.9 Ez Baltazártól vett, gúnyos hangvételű, tendenciózusan válogatott idézetekkel filoszemi- tizmusát, baloldaliságát állította pellengérre, a debreceni királyfogadás, a román király nagykárolyi üdvözlése, Horthy Miklós debreceni fogadása és a felekezeti kérdés kapcsán tett nyilatkozatai és tettei közötti ellentéteket ütköztette. Ezeknek a támadásoknak a hatásai a mai napig tovább élnek vele kapcsolatban és befolyásolják a róla kialakított képünket.

A kortárs szemtanúk értékelései közül kiemelkedik Révész Imre kritikai megjegyzése, aki azon túl, hogy közvetlen közelről ismerte Baltazár Dezső munkásságát, igyekezett azt történelmi távlatból értékelni. Teológiai önéletrajzában így írt róla: „Nem vontam ugyan kétségbe jó szándékát és jóhiszeműségét azoknak a - nagyrészt idősebb - kortársaimnak, akik részben már 1920 előtt, annál inkább az után, intenzív egyházpolitikai működést fejtettek ki egyházunk életlehetőségeinek megteremtése, jogainak és igazainak védelme érdekében az állam, a római katolicizmus, a politikai és világnézeti jobboldaliság vagy baloldaliság frontjaival szemben. A Baltazár Dezső hatalmas méretű egyéniségét mindig őszintén bámultam, és örültem, hogy csaknem hat esztendőn át legközelebbi munkatársa lehettem, mint egyházkerületi főjegyző. De sohasem tudtam leküzdeni sem vele, sem más (esetleg vele ellentétben álló) egyházpolitikusainkkal szemben azt a benyomásomat, hogy többé vagy kevésbé eltolódott náluk a hangsúly. Férfikiadásban igen rokonszenves bibliai Márták voltak: szorgalmatoskodtak és sokra igyekeztek, de nem látták egészen világosan, vagy legalábbis nem tudták egészen világosan megmutatni az „egy szükséges dolgot”, a „jobbrészt”, amelyet a földi története egyik legnagyobb válságába sodródott egyháznak választania kell, ha azt akarja, hogy az végképp el ne vétessék tőle. [...] ... az egyház valódi és elsődleges létkérdéseivel szemben milyen kevés ereje van mindenféle kimondottan egyházpolitikai lelkiségnek és magatartásnak, és mennyire az egy szükséges dolgon függ az egyház egész léte és fennmaradása, ha csakugyan lenni akar s nem csupán látszani.”10

8 Ezekről ld. Baltazár Dezső, 1920/1. és Tarján G. Gábor, 1998. részletes beszámolóit.

9 A jezsuiták által meghatározott Magyar Kultúra című lap egy cikkét sokszorosították.

10 Révész Imre, 1990. 60.

14