Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
1. Bevezetés - I.1 A téma fontosabb irodalmának és forrásainak áttekintése
Az utókor viszonyulása is meglehetősen ambivalens. A történetírás a szocialista rendszer időszakában előbb mint az előző korszak képviselőjét kritizálta, végül agyonhallgatta.11 Ebből következik, hogy nem tisztázott, sokszor ellentmondó megállapításokat olvasunk vele kapcsolatban.12 Személyisége csak a nyolcvanas évek végétől került újra a történeti érdeklődés előterébe. A történeti rehabilitációja kapcsán megindult forrásfeltáró és feldolgozó munka fontos részletekkel bővítette a róla kialakított képet. Ezek által olyan kérdésekben láthatunk tisztábban, mint a zsidósággal ápolt szoros kapcsolata, politikai szerepvállalása, vagy a hosszabb időre titkosított végrendelete.13 Figyelmet érdemel a „Baltazár Dezső a püspök” címmel újabban megjelent kötet, mely Leel-Őssy Lóránt szorgalmas gyűjtőmunkája kapcsán látott napvilágot. Ebben a műkedvelő történész javarészt a korabeli nyomtatott irodalom alapján készített gazdag szemelvény- gyűjteményt, személyes visszaemlékezéseket és részletes családtörténetet közölt.14 Az egyházkerület XX. század eleji történetével foglalkozó nyomtatott feldolgozások között Zoványi Jenő már említett munkáján túl a Studia et Acta Ecclesiastica V. kötetének kapcsolódó tanulmányai emelkednek ki.15 Az összefoglaló jellegű egyháztörténeti munkák közül Tóth Endre és Cso- hány János teológiai jegyzetei is tárgyalják a téma egy-egy elemét.16 Ehhez 11 Ld. pl. Kádár Imre, 1957. és Kónya István, 1967. 12 Politikai szerepvállalásainak ellentmondó értékelése mellett példaként idézhetó'ek itt azok az egyébként kiváló történeti munkák is, melyek egyes megnyilatkozásaira építve Baltazárt határozott angol- (Tarján G. Gábor, 1986.); német- (Irinyi Károly, 2002.); vagy éppen franciabarát politikusnak (Püski Levente: A magyar felsőház története 1927-1945. Bp. 2000. 68.) állítják be. 13 Ld. a következő publikációkat: Tarján G. Gábor, 1986.; Síró Béla, 1992.; Matkó László, 1994.; Síró Béla, 1994. Tarján G. Gábor, 1998., Irinyi Károly, 2002. 14 Leel-Őssy Lóránt, 2000. 15 Studia et acta ecclesiastica V. Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből 1867-1978. Szerk. Barcza József, Bp., 1983. A kötet tanulmányai közül ld. Barcza József: Az egyház iskolaügye 1867-1918. 116-117.; Boros Géza: Igehirdetés. 406-417.; Bucsay Mihály: Az egységes országos szervezet kiépítése és működése. 193-242.; Czegle Imre: A református időszaki sajtó. 474-478.; Csohány János: A magyar állam valláspolitikája és a református egyház. A reformátusság és a politikai, szociális kérdések. 91-116.; Fekete Csaba: Lelkészképzés, lelkészegyesület és ikerszervezetei. 437-443.; Hörcsik Richárd: Református iskola és nevelés. 299- 310.; Jánossy Imre: Teológiai irányzatok. 357-384.; Kormos László: A református egyház a magyar politikai életben. 271-298.; Molnár Ambrus: Szeretetszolgálat. A református egyház és az új vallási csoportosulások. 467-474. és 479-490. 16 Tóth Endre, i960, (erről bővebben ld. Baráth Béla, 2000.); Csohány János, 1973. lő
