Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Menny és pokol Pápai Páriz Ferenc „Pax sepulchri”-jában
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN barokkosán nehézkes, kacskaringós, hanem angyalszárny-könnyed és szíveket könnyebbítő: „Es midőn az igazaknak lelkek az ö testektől meg-válnak, ottan veszik azokat a Sz. Angyalok , és viszik Istenhez, és ott vágynak az Urnái a’ Krisztusnál, és élénk a’ Paraditsomban, oda fel az égben, és vágynak ki-beszélhetetlen ditsőségben, örömben és fényességben. Vágynak nyugodalomban, békességben, Isten kezében, minden szükség, nyomorúság, siralom, és fogyatkozás nélkül.... Ellenben a hitetleneknek lelkek, ottan mindjárt az ördögnek egész hatalmába bé-esnek, és vitetnek a’ kánoknak helyére; mint ama Gazdagnak Luk. 16. Példájában látjuk és ott nyughatatlanságban, békétlenségben, szorongatásban, nyomorúságban és minden jajban vágynak, minden vigasztalás, minden kegyelem nélkül, setétségben, sivás rivás és fogaknak tsikorgatásával, mind az utolsó napig, mellyben-is az ö nyomorúságok nem fogyni, hanem sokképen öregbedni fog, minden megszűnésnek reménysége nélkül.”158 A test romlandóságának, a pokolbéli szenvedés állandóságának vázlatos bemutatásához képest Pápai Páriz szövegében a menny sokkal nagyobb hangsúlyt kap szerzőnk egy filmfelvevő gép optikájának pontosságával láttatja az égi várost, szinte John Bunyan "celestial city"-jének pompáját idézve. Pápai Páriz angolul nem tudott ugyan, de az első német Bunyan-fordítás már 1692-ben elkészült, s így egyáltalán nem kizárt, hogy nagyszámú német barátjának, levelezőtársának egyike esetleg megajándékozhatta a Pax sepulchri szerzőjét egy példánnyal a világhódító útját járó vallásos műből: ’’Valljon mikor látándom, óh, ditsőséges élet, a’ te ditsőségedet, a’ te édességedet, a’ te szépségedet, kapudat és kö-faladat,; utz- áidat és sok hajlékidat, Polgáridat és erős Királyodat az én Uramat a’Jé’sus Krisztust az ö ékességében. Mert a’ te kö-falaid drágakövekből, a te kapuid pedig drága gyöngyökből valók, a’ te utzáid pedig tiszta aranyból, mellyeken járóknak szájokban szüntelen való Alleluja éneklés vagyon.”159 A mennybéli városról készült „verbális dokumentumfilmet” követően úgy érezzük, ez a leírás, ez az érzelmi csúcspont már fokozhatatlan. Pápai Páriz azonban képes tovább növelni szövegének emocionális erejét. Az égi főhadiszállás szépségének ecsetelése után rátér azoknak a legfőbb jóknak a részletezésére, amelyek az oda kerülő, üdvözült lelkeket várják. A szövegben megjelenik minden földi kín ellentéte, a kontrapunkció olyan pontos és arányos, hogy 158 Uo., 173-175. 159 Uo., 191. 76
