Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
„Istennek szolgáló leyany”- Néhány vonás Bornemisza Anna portréjához
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN gyvágányú nép vagyunk, minden műfajban hajlamosak csak egyvalakit elismerni, körülrajongani.” Ez a megvilágosító erejű, bár keserű mondat egy képzőművész barátunk szájából hangzott el, valamikor a nyolcvanas évek közepén. És valóban: legyen szó festőről, zeneszerzőről, színészről, íróról - vagy éppen kegyes nagyasszonyról, mi, magyarok általában egy nevet dongunk körül. Ami I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségét, Bornemisza Annát illeti (5. kép), az ő protestáns hitéletben betöltött szerepét, jelentőségét történetesen felnevelőjének, Lorántffy Zsuzsannának vitathatatlanul elismerést érdemlő élete, kifejezetten az ő kultusza halványította el. Igaz, a 2000-es évben széles körben megünnepelt Lorántfiy-évforduló valamelyest Anna fejedelemasszonyra is ráirányította a figyelmet. Az Erdély és Patak fejedelemasszonya, Lorántffy Zsuzsanna két kötetének tanulmányaiban az ő nevével is gyakran találkozunk.110 Létezik továbbá egy nagyon szép, beszédes dokumentum, amelyben a két generáció, a két fejedelemasszony alakja teljes harmóniában jelenik meg egymás mellett. Ez pedig Bornemisza Anna Halotti Kártája, amelynek prózai részét feltehetőleg Köleséri Sámuel írta: „Ki menek-utána Nagy tekintetű Szülék által e’ világnak edgy-mást üzdögelő változásokkal ottan-ottan meg-ujjúlolheátrumába bé-lépett, és ama’nagy dicsiretes s-örök emlékezetre méltó Fejedelmi RÁKÓCZI Háznak fényes Napjának Lorántfi Sussanna Fejdelem Aszszonynak, lábainál tökéletes fegyhetetlenségben (feddhetetlenségben) felneveltetett volna; Isten, mind irgalmasságának, s-mind ellene álhatatlan hatalmának, édes Hites társa, szerelmesi, s-maga személlyében ta- nito példájául ki-tétetett. Mert az első házassági örömének valóságát, s-bol- dogságát, még eszében-is alig vette, hogy már szerelmes Társátul, hazánk korbácsolására született pogány Nemzeteknek keserves rabságára való vitet- tetésével, megfosztatott; úgy mindazonáltal, hogy csak hamar a’vasak helyett fényes Coronával, a’ szeny helett, Fejedelmi ékességgel, rabság helyett, nagy méltósággal, ugyan annak Isteniül való ajándékoztatásával, meg-vidámitta- tott annyira, hogy az ólta tapasztalván tapasztalta, az APAFI háznak hogy Isten minden igyét s-baját maga kezére vette, s úgy forgattya hogy mind külső, s-mind belső kebelében hordozott belső ellenségének véres szándéka "° Tamás Edit 2000. 58
