Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Martonfalvi Tóth György „Keresztényi inneplés”című prédikációjának margójára

nak; harmadikat pedig Szent Jánosnak. Be játszi az ördög! Ihol az Istennek a megváltásnak jó-téteményeiért midőn egy napot szentelnek, az embereknek kettőt szentelhet. Ördög, ördög, be sok számtalan Istvánt és Jánost vittél pokolba, szent István és János napján, a sok István és János teli pohára által! Vedd eszedbe: Minden nap az Istené: Istvánnak és Jánosnak egy napja sincs: Embernek napot és templomot szentelni bálvány-imádás.

ELLENVETÉS.

Nem szenteljük mi azokat az Innepeket azoknak a Szenteknek, hanem csak azokból nevezzük?

FELELET:

1. ) Azok, akiktől mi azokat az Innepeket vöttük, úgy nevezték azokat a napokat azokról a Szentekről, hogy nékik-is szokták szentelni.

2. ) A Pogányok szokták volt a napokat emberre osztani.”56

Martonfalvi Tóth György e szövegrésztől függetlenül is több helyütt szangvinikus, fel-felcsattanó, hallgatóit-olvasóit kifejezetten ostorozó művében ez az egyik legindulatosabb részlet. Elgondolkodtató: miért kel ki eny- nyire az egyébként nyugodt kedélyű szerző a szentek, s az ő névünnepeik pogány (értsd: pápista!) előtérbe tolása, aránytalan ünneplése-felmagaszta- lása ellen éppen Debrecen nagyon szigorúan protestáns szellemiségű városában? A szentek még ezen az egyértelműen krisztocentrikus településen is tovább élő kultuszáról, hosszas nyomozás után, egy igen érdekes levéltári közleményben találtam meg az egyik lehetséges választ. Gecsényi Lajos Városi és mezővárosi polgárok adóslevelei a 16-17. századból című tanulmányában sárospataki, debreceni, kassai és váradi polgárok adósleveinek szövegét elem- zi-idézi, amelyeket ők ulmi, nürnbergi, bécsi lakosok, illetve magyar kereskedőtársaik- pénzkölcsönzőik számára állítottak ki.57

Gecsényi, mint jeleztük is, természetesen nem hitéleti, nem szakrális vonatkozásokra összpontosított kiváló munkájában, hanem a külföldi és hazai kalmárok életének lenyomataiként kezelte a mindennapi munkájukkal kapcsolatos iratokat: „A hazai viszonylatban ritkának számító és talán első

56 Fekete Csaba 2006,9.

57 Gecsényi Lajos 2010.

33