Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Martonfalvi Tóth György „Keresztényi inneplés”című prédikációjának margójára
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN pillantásra jelentéktelennek tűnő dokumentumok azonban nem csupán az egyes ügyletek résztvevőinek, nagyságrendjének, alkalmasint tartalmának meghatározásához adnak támpontot, hanem a kereskedelemtechnika működéséhez, az információáramlás lehetséges csatornáinak meghatározásához is.”58 Ezúttal - témánkhoz kötődően - két debreceni adóslevél egy-egy ehhez az igehirdetéshez köthető kifejezését idézzük, az elsőt egy bizonyos „Posztómetsző Andrásné” állította ki, a sokaknak pénzt kölcsönző „Vida deák” számára: 1585. június 14-én, s adósságát 1586. október 29-én törlesztette. A levél érdekessége, hogy az akkor már javában kálvinista Debrecenben „jövendő Nagy Botog” (azaz: Nagyboldogasszony!) napját említi.59 Néhány évvel később viszont ugyanez a Vida deák állított ki adóslevelet György deák számára, s itt egyenesen „Zent Beorthelen” (azaz: protestánsok számára különösen is véres emlékezetű Szent Bertalan) napját szabja meg az adóslevél a törlesztés határául.60 Mivel pedig Debrecen városában, s következésképpen az ottani gyüle- kezetekben-presbitériumokban is meghatározó szerepe volt a nemes kalmár céhek képviselőinek, egyáltalán nem kizárt, hogy a tudós lelkipásztort a túlzott „szentségelések”, szentek névnapja-emlegetések szokása is részben az ő egyházon kívüli életüknek-működésüknek papi szemmel nézve nem- kívánatos hordaléka lehetett. Az adás-vevési, illetve pénzügyi ügyletek során megtartott, alapvetően katolikus eredetű-stílusú datálási szokások az évszázadok során nyilván „belekövültek” egész életvitelükbe, s így, ha nem is döntő mértékben, de hitéletük-gondolkodásuk bizonyos mozzanatait is befolyásolhatták, a tőlük elvárt „illő, szép rend”-et is megzavarva. Ez a túlhajtott szentkultusz elleni kifakadás egyébként egy pillanatig sem jelentette azt, hogy a neves debreceni teológus valamiféle papi gőgtől, szakrális arisztokratizmustól vezérelve, ne becsülte volna meg a város és az eklézsia tartópilléreinek számító kalmárokat. Olyannyira, hogy a Keresztényi inneplés ajánlásának61 első számú, nagyobb betűkkel megtisztelt címzettje az a szintén nevezetes kereskedőcsaládból származó Vígkedvű Pál, akinek négy ízben is főbírói tisztséget viselő apját, Vígkedvű Mihályt 1661-ben, tehát két évvel 58 t/a, 31. 59 t/a, 39. 60 t/a, 40. 61 Martonfalvi Tóth György 1663, A Ív. 34
