Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Martonfalvi Tóth György „Keresztényi inneplés”című prédikációjának margójára
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN éhány évvel ezelőtt, ha nem is központi témaként, csupán a puritán sabbathról szóló dolgozatom egyik epizódjaként53 54 55 már érintettem Martonfalvi Tóth György — akit több szempontból is bízvást nevezhetünk Nagyvárad és Debrecen „Amesius-ának” — Keresztényi inneplés?4 című prédikációját. Ez a publikáció természetesen nem jogosít fel arra, hogy Fekete Csaba és Csorba Dávid kollégáimhoz hasonlóan „Martonfalvi-specialistaként” szólaljak meg ugyanerről a nevezetes igehirdetésről. Hogy most mégis csatlakozom az előttem szólókhoz, arra éppen az e témában igen otthonos Csorba Dávid egyik érdekes megállapítása jogosíthat fel, aki 17. századi prédikáció homiletikai irányváltásai55 című munkájának bevezetésében joggal írja: „A 17. század közepén magyar és latin nyelven magyar földön napvilágot látott prédikációírási elméleti szakmunkák csak a keretet biztosították, de a gyakorlatnak több esetben szabad teret hagytak... A puritánnak nevezett prédikációkötet a szabad textusválasztáson alapuló tematikus beszédgyűjtemény, láthatólag kegyességi olvasmánynak szánt munka, prédikáció formában kiadva, gyakorlatias szellemi-érzelmi motivációval. ” [kiemelés tőlem, P. É.!] Martonfalvi Tóth György nevezetes szövegét jómagam két formában tanulmányoztam: a Ráday Könyvtár birtokában lévő első kiadásban, illetve Fekete Csaba 2006-os, a szöveget korrekt módon közkinccsé tévő szöveg- kiadásában-olvasatában, amely érdekes módon egy alapvetően egyházzenei szaklapban jelent meg. Sem egykori puritán sabbath-elemzésem részleteit, sem tanult kollégáim e szöveghez kötődő gondolatait nem szándékozom most megismételni, illetve idézni. Ezúttal mindössze a párbeszédes formában írott prédikáció egyetlen pontjára szeretnék kitérni, amelynek hátterét, pontosabban a Martonfalvi Tóth nagytiszteletű úr részéről jogos dörgedelem okát-indokát egy alapjában véve nem-szakrális, hanem egyértelműen gazdaságtörténeti témájú tanulmányban véltem felfedezni. Martonfalvi Tóth György igehirdetési szövegének 5. kérdés-ellenvetés-felelet-egységében ezt olvashatjuk: „5.) Az- kik az ő Innepeket rész szerint az Istennek, rész szerint pedig az embereknek szentelik; mint Karácson első napját a Krisztusnak; második napját István53 Petrőczi Éva 2011/1. 54 Martonfalvi Tóth György 1663. 55 Csorba Dávid 2008/1., 115-116. 32
