Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok
költéseit inkább iskolai felhasználásra szánta, ezt erősíti didaktikus jellege is: hiszen precízen feltünteti minden psalmusnál a szótagszámot, meghatározza a versmértéket, odaírja a strófaszerkezetet. Ezeket a metrikai jellemzőket külön táblázatban összefoglalja a kiadás végén, hogy áttekinthető legyen ebből a szempontból az egész kötet. Az iskolai helyszín és felhasználás tehát a reformáció liturgikus szerkezetét tekintve paraliturgikusnak nevezhető, de a német gyakorlat - kóruséneklés formájában - templomi használatukat is megengedte. Szövegalakításuk jól példázza, hogy a Szentlélek adományaként kapott zsoltár alkalmas az emberi szó művészi, beszédművészeti- retorikai- poétikai eljárásainak alkalmazására, és ezt nem is akarja elrejteni a szerző, sőt minél teljesebb bemutatásukra, tudatosításukra törekszik. Olykor azonban a szinkretizmus meglepő formáival is találkozunk ebben a zsoltárköltészetben. Johann Spangenberg 1544-es Psalteriuma fesztelenül helyezi a zsoltárokat görög mitológiai környezetbe, itt találjuk a Hádészból a Phlege- tont, Acheront, Charont. A zsoltárköltő Dávid királyt pedig Phoebushoz hasonlítja a 89. zsoltárban, Isten pedig az Olymposz lakója: „Phoebus ut in celso Phoebe- que relucet Olympo,/ Dauidis solium sic erit usque mihi.”20 Sebastian Hornmold 1596-os latin zsoltárkötete egyenesen az Úr olümposzi angyalairól beszél, így Jehova is az Olümposz királya a 42. psalmusban. Megjelenik Amphytrite, a Hes- peridák.21 (Újfalvi Imre talán ehhez hasonló művekre, szerzőkre gondolhatott, amikor azokat elmarasztalóan említette.) Christophorus Cornerus 1571-es keletkezésű zsoltároskönyvének terjedelmes előszava nagyon fontos elvi megállapításokat tartalmaz a zsoltárköltészet értelmezésére, de a zsoltárköltőre vonatkozóan is.22Jól kirajzolódik benne a törekvés, amely a zsoltárokat az emberi és isteni szó kettős meghatározottságában értelmezi. Az emberi szó jelentéspotenciálját a retorikából és poétikából eredezteti, ezért kap nagy szerepet a beszédművészeti eszköztár, amely az esztétikai érték teremtője. A Szentírásban megszólaló szó ugyanakkor az isteni és emberi szó kettősségét valósítja meg, amely azonban az ember számára is hozzáférhető lett. Ezért mondja Cornerus: „Most bőségesen közöttünk lakozik az Isten szava, az összes bölcsességgel és veszedelem, kockázat nélkül tanulhatjuk és taníthatjuk.” A zsoltárokban azonban nemcsak az esztétikai érték nyilvánvaló, mindez mit sem érne az üdvértéket (Heilwert) kifejező isteni szó nélkül. Ezért múlja felül a zsoltárköltő Dávid király akár Horatiust, vagy Pindaroszt. „így a szent zsoltárok legyenek mintegy tárházai mindazoknak a dolgoknak és például szolgáljanak a szónoklatok minden genusai számára... Nékem, az ékesszólást tanulmányozó számára a leggyönyörűségesebb alkalom volt az én hallgatóimat tanítani, amennyire a Szentlélek - amelyet a zsoltárok igazi szerzőjeként ismerünk - azokban 20 Johann SPANGENBERG, Psalterium carmine elegiaco redditum, Francofurti, 1544, 49. A HAB 104.3 Poet jelzetű kötetét használtuk. 21 Sebastian HORNMOLD, Davidis Regii Prophetae Psalmi, puris ac perpetris Iambis sine elisione expressi, Tubingae, 1596, 68: „Ubique cinctus angelis Olympicis.” HAB, 199.4 Poet 22 Christophorus CORNERUS, Psalterium Latinum Davidis Prophetae et Regis. Cum familiari et pia expositione, ac brevi notatione artificii Rhetorici pertinentis ad rationem inventionis dispositionis et elocutionis, Lipsiae, 1597. A TREND E 670 jelzetű kötetét olvastuk. 288
