Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok
kiválóan, szeretett, kedves férfiak közvetítésével Isten által lett retorizálva, mert semmi sem lesz és nincs a rétorok szabályrendszerében, amelyeknek a zsoltárokból származó számos ragyogó példáját, a legdicsőbb művészet használatára javasolni ne lehetne. Mert ami az inventiók szempontját illeti, vannak olyan zsoltárok, mintha az epigrammákra vagy kiváló ódákra hasonlítanának, és sok közülük a genus deliberativumhoz vagy demonstrativumhoz tartozna, sokan a didascalicum formájához, néhányan azonban a genus iudicialéhoz.... Az exordiumok viszonylag ritkák azokban és eléggé művésziek. Nem hiányzanak a zsoltárokból a narratiók, occupatiók, sok amplificatio szükséges, collatio, similitudo, imago, hypotiposis, antithesis, exemplum, ratiocinatio, prosopopeia. Ezekben az ékesszólásnak nem kisebb az értelme és szerepe, mint más beszédművészeti alkotásokban. Mondani sem kell, hogy a trópusok és az allegóriák az egyes zsoltárokban sem hiányozhatnak, mert a figurák és a díszítettség a beszédnek és a kifejezéseknek is szükségesek, ahogyan a szónoklatban van bőség és változatosság... Sokan olvasnak ékes szónoklatokat, mások Horatius és Pindarosz ódáit, megint másoknak régi és mostani epigrammák és elégiák tetszenek... De mindezeket az írásokat messze legyőzik jóságban és méltóságteljességben Dávidnak és másoknak a zsoltárai, akik ebben a műben együttesen jelen vannak, akár a szavak ragyogását és fontosságát, akár a szónoklathoz a dolgok bőségét és méltóságát, végül akár azoknak a kiválóságát és hasznosságát tekintsd...”23 A németországi zsoltárköltészet ennek megfelelően a zsoltárköltő, költő értelmezésének, a zsoltárkötészet és a német nyelv liturgikus, kulturális szerepének is igen sokféle változatát alkotja meg.24 Conradinus Henning (153823 Praefatio: „Nunc verbum Dei inter nos habitat abunde, cum omni sapientia, & sine periculo docetur atque discitur ...Ac profecto versanti mihi in eloquentiae studiis iucundissimum fuit hac occasione auditores meos docere, quam egregie Spiritus Sanctus, quem verum autorem Psalmorum agnoscimus, in illis per sanctum a Deo dilectum virum sit rhetoricatus, quam nihil sit et habeatur in praecaep- tionibus Rhetorum, cuius non aliqua illustria exempla ex Psalmis ad delarandum artis laudatissimae usum proponi queant. Nam quod ad inventionis rationem attinet, sunt Psalmi quaedam quasi illustria epigrammata vel insignes odae: et plerique generi vel deliberativo vel demonstrativo includi possunt: multi sunt didascalicae formae: pauci admodum sunt Iudicialis generis. ...Exordia sunt in ipsis rariora, sunt vero nonnulla...Interdum quoque pars quaedam confirmationis praecedit, quaedam sequitur propositionem: Neque desiderantur narrationes, occupationes, necessariae amplificationes plurimae sunt, illaeque praeclarae, multae egregiae collationes, similitudines, imagines, hypotiposes, antitheses, exempla, ratiotinationes, prosopopoeiae. Elocutionis non minor in his seruata est ratio, quam aliarum partim dicendi artis. Dici non potest, quot tropi et allegoriae in singulis prope Psalmis occurrant, quot figurae et ornamenta dictionum et sententiarum...quanta orationis copia et varietas habeatur....Legunt alij disertorum orationes, alij odas Pindari et Horatij, alijs placent et probantur veterum et recentiorum epigrammata et elegiae, neque legunt quidem est sine fructu et singulari utilitate, hauriuntur inde ut ex largissimis fontibus multa, quae partim bonas mentes instituunt et praeceptis vitae instruunt, partim vero linguam copia verborum et luminibus exornant. Sed haec omnia scripta longe vincuntur bonitate dignitateque Psalmorum Davidis et aliorum, qui in toto opere continentur, sive ad verborum splendorem & pondera, sive ad orationis & rerum copiam & grauitatem, sive denique ad carum excellentem utilitatem respicias.” 24 Vő. Peter FRICKE, Evangelische Psalmliederbücher von Einzelautoren im 16. und 17. Jahrhundert, Göttingen, 1967. Dissertation zur Erlangung des Doktorgrades an der hochwürdigen Theologischen Fakultät der Georg-August-Universität Göttingen, Angelika REICH, Übersetzungsprinzipien in den deutschsprachigen liedhaften Gesamtpsaltern des 16. und 17. Jahrhunderts, Inaugural-Dissertation zur Erlangung des Doktorgrades der Universität Regensburg, 1977. 289
