Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok

testantizmussal a német nyelvű kultúra olyan képességeket szerzett, amelyek a göröggel és a latinnal versengenek, sőt azoknak fölébe is kerekedhet, a szent nyelvekhez válik hasonlóvá. Ez a gondolatmenet Luther műveiben is föllelhető, de az őt értékelő kortársak és az utókora is hangoztatja. (Ez azonban nem korlátozódik a lutheránus felekezetre, éppúgy előfordul kálvinista szerzőknél is.) A gondolatmenet gyökere az a lutheri kijelentés, miszerint - a reformáció során - a Szentírás németre fordításával a német nyelv megszentelődött (geheiliget wird), ez a forrása kulturális többletének.36 Ugyanígy gondolkodik Cornelius Becker, Johannes és Cyriacus Spangenberg, Gregorius Sunderreyter, Nicolaus Selneccer, Sebastian Hornmolt; valamennyien a kinyilatkoztatás megértésének jobb esélyét látják az újabb és újabb nyelvi erőfeszítések eredményeként. (Különösen Nicolaus Selneccer mutatja jól a sokfunkciós zsoltárfelhasználás példáit.)37 A szövegváltozatok ugyanakkor a befogadói-felhasználói funkciók jelentős átalakítását, sokféle igény és szükséglet szerinti differenciálódását is jelentették. A kijelentés egyetlen igazsága a nyelvek és fordítások sokféleségében osztatik szét, amelyben megteremthető az isteni és emberi szó aránya; mindez nemhogy visszafogná az újabb és újabb for dítások-át dóig ozások elkészítését, hanem határozottan ösztönzi azt. Ez az érvrendszer jól mutatja, hogy teológiai, egyházpolitikai, nyelvelméleti, retorikai-poétikai, liturgiái, himnológiai indokok egyaránt ösztönözhették a reformáció korának zsoltárköltészetében a szövegváltozatok létrehozásának végtelen gazdag gyakorlatát. Természetesen ezek az elemek külön-külön, vagy részben együttesen hatva gerjeszthették a zsoltárköltészet folyamatait. Látszik azonban, hogy a részelemek egymástól nagyon is eltérő előföltevéseken alapulhatnak, ennek ellenére kiválthatják és ösztönözhetik - saját argumentációjuk szerinti indoklással - a zsoltárköltészet szövegváltozatainak, újabb és újabb variánsainak folyamatos továbbírását.38 Ez a bonyolult rendszer is magyarázza a reformáció kori (zsoltár)költészet egyik legkiterjedtebb terrénumának létét

36 Franciscus Algermann 1604-es kiadású zsoltároskönyvének előszava is ezen a nyomon halad. (Himlische Cantorey/ Das ist Der Psalter Dauids/ Gesangweise/ auff gemeine bekandte Melodeyen/ nach den Teutschen Text und version D. Luthers ubergesetzt, Hamburg. A HAB 925.3g Th jelzetű kötetét olvastuk.) Dávid zsoltárai nincsenek a lélek teljessége nélkül, vigasszal és élettel teliek. Ha pedig a poétika és a zene azokhoz járul, és azt hozzá teszik, minden szónak és betűnek a versmértéket és hangsúlyait, verssorokat, - szakokat és énekeket alkotnak azokból, így él a lélek az istenfélő szívekben. Ezért pedig minden időben lehetett találni, amelyeket művészi versekre lefordítottak, nemcsak görög és latin nyelvre, hanem a mi német nyelvünkre, amelyen az így sokkal mozgékonyabban, örömtelibben és bátorítóbban mindekihez eljutott, így az sokkal közelebb jön most a szent nyelvek közelébe, amin Isten megvilágosított prófétái és költői a zsoltáraikat megírták. De hasonlóan, ahogyan Dávid, Mózes, Debora, Mária és mások szívükből jövő verseiket kiénekelték, citerákon, hárfákon, orgonákon és cimbalmokon is eljátszották, így tudjuk mi is a német zsoltárainkat a saját verseivel a legszebben és legkellemesebben sokféle művészi módon elénekelni, amelyik pedig a latinban és a görögben szinte teljesen hiányzik és hát nem lehet ezért tökéletes.

37 Vö. Guido FUCHS, Psalmdeutung im Lied Die Interpretation der „Feinde” bei Nikolaus Selneccer (1530-1592), Vandenhoeck & Ruprecht in Göttingen, 1993.

38 Erről a kérdésről vö. BACH-GALLE, 1989,137-143. Ez a kérdés összefügg a latin zsoltárátköltések születésével is, ez magyarázza azt a hatalmas számú psalteriumot, ami a reformáció kezdetétől 1620 tájékáig megszületett. Vö. Johannes GAERTNER, Latin translation of the Psalms 1520-1620., in Harvard Theological Rewiew, Vol. 49,1956, 271-305. Eszerint több mint száz latin psalterium jelent meg a jelzett időszakon belül, ami rendkívül kiteijedt ága ennek a költészetnek.

295