Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia
- a lelkek felgyújtása a török ellen. En furit et nostris cervicibus imminet hostis Barbarus, ut nostro sangvine pascat equos. Igne, globis, arcu, gladiis instructus et hasta, Horrendum Martis tristia bella movet. Utque locustarum segetes depascit acervus, Sic patriae nostrae depopulatur agros. Neve queat quisquam afflictis succurrere rebus, Undique Tartareum fortiter agmen agit. Clausit utrumque latus patriae, quo lumina flectis Cumque, hostem immanem aspicis esse prope.41 Nagyon fontos jellemzőként emlegeti, hogy fenntartója volt a hazának, oltal- mazója és megerősítője a békének, benne a hőslelkűség és a hit virágzott. Igazi protestáns hitvallóként jellemzi Ferencet, egyértelmű és határozott protestáns érveléssel beszél a hit jellemzőiről, megjelenik a Szentírás, mint kizárólagos üdvforrás, a sola Scriptura reformátori alapelve is. Az igaz hit méltán Krisztusé, amely nem embereken alapszik, hanem azon, amit Isten Szentírása tanít. Meglepő módon Balassi Ferencet a protestáns hit olyan védelmezőjeként mutatja be, aki gyűlöli az új szekta szennyes mocskát, amelyik Jézus nevében sok szörnyűséget eltakar. (Pontosan nem határozható meg, hogy itt mely irányzatra gondolhatott a szerző, talán a jezsuiták sem zárhatók ki.) Most sem a végzet emelte fel véletlenül (non est temere fatis sublatus) a csillagokhoz, hanem hogy meghalt, a gondviselő Isten végzése szerint halt meg. Sustentator erat patriae, protector et auctor Pacis, in hoc virtus floruit atque fides. Vera fides merito Christi quae nititur et quam Non humana, Dei sed sacra scripta docent. Oderat illuviem Sectae Coenumque novellae, Quae titulo Jesu plurima monstra tegit. Nunc non est temere fatis sublatus ad astra, Quod periit, periit sed statuente Deo.42 Halál, a meghaló lesz a győztes, téged legyőz és rátör az ellenség tömegeire: eleven-élő dicsőséggé válik ebben a háborúban. Most a leghatalmasabb hősök között örvend a csillagok között, mutogatva vitézségének ragyogó jeleit. Nyugalmát nyerte el a test a föld alatt, a csillagnak lesz az örököse a lélek, a földön pedig messze teijedő hírneve virágzik és él győztesen. Ennek a résznek a szemlélete szinkretikus jellegű, hisz itt eltűnt a bűn-bűntudat-bűnbánat-bűnbocsánat keresztényi szerkezete: test és lélek elszakad egymástól, ez már nem is annyira 41DÉZSI, 1923, 638. 42 Uo., 1923,638. 95
