Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia

lélek, hanem a hírnév és dicsőség spirituális hordozója. A vers zárása azonban újra visszatér a kezdés alaphangjához, fölerősödik az imádkozó hangvétel. Támadj fel Uram, a hazug népet törd össze, mert mi a te néped vagyunk, (nos tua turba sumus) Büntető kezed vedd el rólunk Uram, amellyel a büntetés csapásait osztod és üdvözíts minket a te egyszülött fiad szeretetében. Adj erős lelket, adj rettenthetetlen szívet a katonáknak, hogy győzzenek, egyedül te légy a vezére és védelme a tieidnek. így a szerencsés győzelem ragyogó diadalra vezet, a te dicsőséged örök üdvösséggel felemel.

Nunc inter summos heroas gaudet in astris,

Militiae monstrans fulgida signa suae.

Corpus habet requiem sub humo: fit sideris haeres Spiritus: in terris inclita fama viget...

Surge, Deus, spuriam gentem contuinde fugaque Adsere nos, quoniam nos tua turba sumus:

Ach averte manum, qua poenae fulmina vibras,

Et salva Nati nos in amore tui.

Da fortes animos, da nescia pectora vinci Militibus, dux sis solus et umbra tuis.

Sic aget insignem victoria laeta triumphum,

Aeternaque tuus laude feretur honos.43

Látásmódja fontos mozzanatokban rokon a magyar nyelvű költészet műveivel:

Az te nepeidet Uram immár szánd meg, az te ostorodat tölünc immár vond meg, te nagy haragodat szent Atyám enyhíts meg,

Gyülekezetedet immaran építs meg.44

Láthatóan kettős paradigma jelenik meg: részint a bűn-bűnhődés-bűn- bánat-bűnbocsánat szerkezete érvényesül, amelyben bűnbánattal-imádsággal remélhetjük a Gondviselés kegyelmét, bűnbocsánatát; másrészt az isteni segítséggel kapott vitézi erény, és méltán elnyert hősi virtus teheti képessé a magyarságot az ellenséggel szembeni eredményes küzdelemre. E küzdelem úgy szerez örök dicsőséget és hírnevet, hogy üdvösségre is segít. A fegyveres küzdelem eszerint nem esélytelen és értelmetlen, hanem eredményt hozó és célja nem is a mártíri- umra való készülés. A mű látásmódja viszont ezzel a dualitásával sokkal inkább rokona a német reformáció latin nyelvű költészetének, mintsem a hazai magyar nyelvű verstermésnek. Föltétlenül igazat kell adnunk Turóczi-Trostler Józsefnek, amikor a magyarság törökellenes küzdelme erkölcsfilozófiái megítélésének humanista és protestáns irodalmi változatát egymástól elkülöníti: „A humaniz43 Uo., 1923,639.

44 HUSZÁR Gál, A keresztyéni gywlekezetben való Isteni diczeretec es Imadsagoc, Komjáti, 1574./3. LXVII/v.

96