Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia
nak dedikálja. Kultúrapártoló erényei mellett azért dicséri kiváltképpen a magyar arisztokratát, mivel az a Pannonia a hazája, amely már hosszú évek óta Germania oltalmazó védőfala, és egyedül tartóztatja föl a törökök vad áradatát és visszaveri előnyomulásukat Németország irányába. Hálával kell gondolni egész Hungáriára, kiváltképpen azokra, akik ezt a küzdelmet szervezik, irányítják, de saját vérüket is ontják hazájukért és vallásukért. Közöttük van a Balassi-család emberemlékezet óta, hiszen János apja ott küzdött a mohácsi csatában Lajos király oldalán, de Menyhért is - az itthon hírhedett kalandor - kiváló vitézként kap elismerő szavakat: „Etenim Pannonia vestra iám a multis annis Germaniae murus fuit, quae sola Turearum omnem impetum excepit, sustinuit, et a Germania avertit, quo nomine cum toti regno Hungáriáé multum debemus, tum praecipue illis, qui belli duces omnia haec administrarunt, et sangvinem suum pro patria et religione effuderunt. Inter hos autem iam diu nobilissinum locum tenuit Balassa familia: nam ut vetera et ab hominum memoria remota omittamus, Magnificentiae tuae parens infoelici illo ad Mugacium proelio fortiter pugnans, morte generosa fidem suam et fortitudinem Ludovico regi et universae patriae approbavit. Frater vero M.fagnificentiae] T.fuae] Melchior Balassa comes Zakmariensis, inter summos militie duces facile principem locum, quamdiu uixit, obtinuit.”17 A Balassi-fivérek részben héroszként jelennek meg, akik képességeikkel az ókor hőseire emlékeztetnek, akiknek haláluk után is méltó jutalom az örök emlékezet (sempiterna memoria) és megdicsőülve, ragyogó hírnévvel távoznak a földi életből; ugyanakkor viszont keresztény hősök is, akiknek mártíriuma a gondviselő Isten kegyelméből a magyarságot sok bűnétől is megszabadíthatja (permissione Dei justissimi ob multiplicia nostra peccata sic ferente), elnyerhetik a leghatalmasabb isteni kegyelmet, üdvözölést is. Jól látható és elkülöníthető kettősség formálódik meg a Praefatioban, ennek egyik rétege az antikvitás hagyományaiból táplálkozik és meghatározó eleme a hérosz és attribútumrendszere, értékfogalmai: scientia militaris, fortitudo, strenuitas, claritas, heroica magnanimitas, constantia, audacia, virtus, gloriositas. Másik rétege a keresztény mártír attribuciójából származik, amelynek meghatározó eleme az isteni elhivatottság: „Dei opt. maximi concessu ac munere vivere his ipsis licuisset”, a bűnbocsánat és az isteni kegyelem elnyerése önmaga és ezáltal nemzete számára is. E markánsan kitapintható kettős pólus az egész kötet alapkoncepcióját alkotja, a Praefatio ezek egyensúlyát hangoztatja és jelenti be, bár a versciklus határozott aszimmetriát fog majd megvalósítani, amint későbbi vizsgálatunk azt bizonyítja. E kettősség Rimay magyar nyelvű művének is meghatározó polaritását képezi, bár ott erősen áthelyeződnek a nyomatékok, fontos jelentésmódosulás következik be. A bártfai kötet igazi főhőse Balassi Ferenc, Bálint jóval halványabb, kisebb súlyt kap. Huszonkilenc versben Ferenc a „főhős”, vagy öt esetben Bálinttal közösen jelennek meg. Az antológia hét darabja kizárólag Bálintra vonatkozik. 17 Aethici Cosmographia: Antonii Augusti Itinerarium Provinciarum: Ex Bibliotheca P. Pithoei, cum scholiis Josiae Simleri..., Basileae, M.D.LXXV, App. H. 462. Epistola Dedicatoria, 4v-5r. Simler művének a Balassiakhoz fűződő kapcsolatára először Font Zuzsa hívta föl a figyelmet 1994-ben, az esztergomi Balassi-konferencián tartott előadásában. Vö. még: IMRE, 1995, különösen a Propugnaculum Christianitatis című fejezet: 143-174. 83
