Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia
Ebből szükségképpen következik a költői erények mérsékelt bemutatása, méltá- nyolása, a funeratiós retorikai eszközök is sokkal dúsabban indázzák körül Ferencet. 2. Tolnai Balog János Darholcz Kristófhoz intézett verses ajánlása vezeti be a kötetet, ezt követi két terjedelmes elégiája és öt epigrammája. Az ELEGIA seu LAMENTATIO ET QUERELA HUNGÁRIÁÉ, super interitu et funere fortissimi herois FRANCISCIBALASSAE című elégia Balassi Ferencet siratja el, amely a korban nagyon elterjedt allegorikus heroida szabályai szerint épül föl, tulajdonképpen Hungária anya allegorikus figurája szólongatja halott gyermekét; a vers valójában Hungária és gyermekének párbeszéde. Ferencet második Akhilleusznak nevezi, aki elvérezve, hűlt tagokkal hever előtte. Sorra veszi számba, szólítja a hajdan büszke hős testének részeit: hová tűnt belőlük a rettenthetetlen erő, gyorsaság, az okos gondolat, a messze tekintő fürkésző pillantás, csillogó szemek, a szoborszerű vállak; semmivé lettek, elpusztultak, megcsonkultak, elvéreztek. Már soha nem sarjadhatnak belőled méltó utódok, kedves gyermekek. Hová tűnt mindebből a lélek? Tunc, inquam, dilecte magis, mea viscera Nate Frigidus effuso sangvine membra jaces? Quid truncata manus? quid in atro sangvine manans Hoc caput? haec lateris nuda quid ossa tui?... Quo tuus ex isto spiritus ore fugit? Quove corruscantes oculi? vel eburnea colla? Vel roseo tinctae saepe colore genae? Pectore cum firmo fortis quoque robora dextrae? Saepius hostiles qua cecidere manus? Quo genus excelsum? decus aut virtutis avitae? Sangvinis aut proles est ubi cara tui? 18 Az utódok, leszármazottak sokasága fogja majd emlegetni évszázadok múltán nagylelkű hősiességét, tetteit. Azzal vigasztalja a fiú anyját, hogy fölébe kerekednek majd a dölyfös ellenségnek és legyőzik a ma vérszomjas gétát. A bilincsbe vert kéz, a karddal megsebzett nyak és a fogságba esett rabszolga újra szabad lesz. Nil metuas, dilecta parens, superabimus hostem, Hic tibi mox fiet praeda cruenta Getes: En vinctaque manus, gladio jugulataque colla, En reduces capti vincla soluta vident.19 A szolgálóleányok készítsék gyászolva a testem, hozzanak gyorsan ravatalt, 18 DÉZSI, 1923,629. 19 Uo., 1923,630. 84
