Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A fogalmi szint alatti jelentések szerepe a reformáció korának retorikáiban
nek, aki megvizsgálja a mi szívünket. A Biblia teljes tartalma öt célt valósíthat meg: doctrina, redargutio, institutio, correctio, consolatio.19 Ez az öt főelv magába foglalja valóban az egész üdvösséget. Mindez természetesen korlátozza az antik-reneszánsz retorikai hagyományok érvényesítését a retorikai szisztéma teljes vertikumában, isteni és emberi szó szembekerül egymással.20 A prédikátor ne becsülje túl mások kérkedő művészi imitatióját. Hyperius így a reneszánszban oly fontos imitatio-aemulatio fogalmait fosztja meg ismert művészetelméleti jelentésétől, és tessékeli azt kívül a prédikáció elméletén. Önmagában kevés és gyenge az emberi szó, az élet szentségét az evangéliumi doktorokban kell kutatni, akárki megítélheti: mivel nem hasznos Isten egyházát szavakkal építeni, ha rossz erkölcsökkel közben lerombolódik. Az emberi szó értéktelenné és használhatatlanná válik a kinyilatkoztatás explicatiójában, de applicatiójában is ; sőt a jelenben Hyperius még valódi értékeinek hazuggá válását is sejti: „A kutyáknál és a kígyóknál is jobban kell kerülni a szavak hiábavaló harcát, a hangok tartal- matlanságát, az új frázisokat. Mert akik a világi tudományoknak akarnak tetszeni, azok Krisztusnak nem szolgálhatnak.”21 Ebben a szó legkisebb építőkövei is értéktelennek mutatkoznak, a vocis amabilitas és vocis acumen et gracilitas helyébe a vocum inanitas lép. A reformáció korának retorikai műveiben a fogalmi szint alatti jelentés legtöbbször az elocutio tárgyalásánál vagy a figuratanban jelenik meg, ritkán az inventiók tanában. A másik előfordulási helye pedig a pronunciatio. A szervesen létező retorikai szisztémában az explicatio hermeneutikai törekvése és az applicatio szövegalkotó módszere szükségképpen eljuthat a beszédművészet legkisebb építőköveihez. Meg is találjuk valamilyen formában Justus Lipsiusnál a De recta pronunciation Latinae linguae Dialogus című műben. (1586). Furcsa módon itt egybecsúszik az applicatív és explicatív funkció, bőven ír a szerző az eufonikusság elocutios, numerikus jellemzőiről és szerepéről a figuratanban. Lipsius impozáns nyelvi áttekintést végez, mert a latin mellett francia, olasz és holland példákat is felsorakoztat. Függelékében részletet közöl Martianus Capella De Nuptiis Philologiae et Mercurii című művéből, ami valóságos fonetikai tanköltemény, hiszen az egyes hangok képzésének viszonylag pontos leírását adja; néhány részlet belőle: A, sub hiatu oris congruo solo spiritu memoramus, B, labris per spiritus impetum reclusis educimus... O, rotundi oris spiritu comparatur, S, sibilum facit dentibus verberatis... Utána Terentianus Maurus művének verses részlete következik, ugyancsak az eu- fonikusságról, külön bemutatva a magán- és mássalhangzókat, végül Victorinus 19 Peter KAWERAU, Die Homiletik des Andreas Hyperius, Zeitschrift für Kirchengeschichte, i960, Jhrg 71., 72. 20 HYPERIUS, 1553,116. 21 Uo., 199: „Qui mundo Student placere, Christi servi esse non possunt. Aliud longe est quaerere gloriam Christi, aliud suam ipsius gloriam uenari. Deinde pugnas uerborum, uocum inanitates, nouas phrases, cane peius & angue qui docent populum fugient...” 75
