Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A török-magyar háborúk témája a 16-17. századi nyugat-európai retorikai irodalomban
nepélyes készülődést, amelynek része az ünnepi öltözet, a legdíszesebb fegyverek kiválasztása, a zsebekbe rakott száz arany; Zrínyi férfias buzdító beszédet intéz katonáihoz (mascula oratione), amelynek peroratiója Jézus nevének háromszori fölkiáltása, ezt követően rontanak a kinyitott várkapun keresztül a törökökre. A szerző a hypotiposist láthatóan gondos szcenikával tervezte meg és illesztette oratiójába, valóságos kompozíciót teremtett, amelyen belül is érvényesül a gradatio hatásosan működtetett eljárása, hiszen Zrínyi valójában triumphusra készül, ahogyan azt majd a Szigeti veszedelem 15. énekében láthatjuk. Johann Hellenbach a felvidéki Körmöcbányán született szász eredetű, hungarus tudatú családból. Ősei a felvidéki arany-ezüstbányák gazdag, művelt tisztviselői. Szerzőnk 1654-59-ben a wittenbergi egyetemen tanult, 1658-ban itt is disputáit. Hazatérve Selmecbányán a bányai kamaránál számvevőtiszt, bányabirtokos, esküdt polgár. Latin nyelvű szónoklatát 1656-ban jelentette meg WittenbergbemOraho pro Hungária címmel. (RMK III, 1974.) A szónoklat a bemutató vagy szemléltető beszédnemhez tartozik (genus demonstrativum), azon belül magasztaló dicséret (laudatio). Ismerve a korszak retorikatanításának eljárásait, valószínű, hogy a kitűzött témáról a laudatio mellett ugyanakkor egy gáncsoló elmarasztalás (vituperatio) is elhangzott. Elképzelhető, hogy ezt már egy másik hallgató mondhatta el, ezt azonban nem sikerült fölkutatni. Hellenbach bizonyosan ismerhette az imént bemutatott Henricus Albertus oratiót, több helyen bizonyítható a szoros szövegkapcsolat, felépítésében, érvrendszerében is kitapintható az összefüggés. Ugyanúgy szerepel nála a védőbástya-toposz a fertilitas Hungáriáé toposszal összefonódva, a virtus demonstrálására szintén a Jajca ostrománál magát föláldozó hőst emlegeti, amint hosszasan mutatja a vitéz egri nőket is. Leírásában alig változtat meg néhény elemet: „ Most a magyar nők következnek, ők nem kevésbé, mint a férfiak, a hősök sorába sorolhatók. Amikor ugyanis 1552-ben Mahomet basa körülvette és megostromolta Egert, a nők akkora bátorságot tanúsítottak az ellenség visszaverésében kövekkel, forró vízzel, csepűlánggal, hogy úgy vélhetnéd, inkább oroszlánok és medvék vitték végbe ezt, mint asszonyok. Mikor egyiküknek a férjét megölték, aki az oldalánál harcolt, annak holttestét nem akarta eltemetni addig, míg félje halálát meg nem bosszulta. A pajzsot és a fegyvereket megragadva a férjét felváltotta, csodálatos módon helytállt, s nem akart a helyéről elmozdulni, mígnem három törököt megölt; majd a testet felemelve a templomban a földnek adta. Egy másik asszonyról azt mondják, hogy fejére egy követ téve, az ellenség közepébe akarta dobni, de egy ágyúgolyó lefejezte, s feladatát nem tudta elvégezni. Amikor ezt a mellette álló lánya észrevette, felvette a követ, két törököt megölve, s kettőt megsebesítve bosszulta meg anyja halálát. Ennek a kitartásnak köszönhető, hogy az ostromzártól, amely negyven napig tartott, felszabadult a város.” (Tóth Szilvia fordítása)41 hadjárat eseményeiről. Ugyancsak föltételezhető a szigetvári ostrom valamelyik forrásmunkájának ismerete, leginkább a Wittenbergi Album, vagy Martin Schrott kiadványa, aki 1584-ben latinból németre fordította Budina Sámuelnek a szigetvári ostromról szóló művét. Vö., BENDA Kálmán, A török kor német újság irodalma, 1942. 41 Hellenbach szövegét teljes egészében közli: Retorikák a reformáció korából, A szövegeket és az 62
