Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A török-magyar háborúk témája a 16-17. századi nyugat-európai retorikai irodalomban
Ugyanebben a kötetben a VII. Oratio szintén Balassi Zsigmond műve, amelyben a szerző ugyancsak a katonai erényeket vizsgálja. Ókori szerzők példáival bizonyítja, hogy mily fontos az erények között a virtus gyakorlása. Vannak olyan korszakok, népek, amelyek számára az erények hierarchiájában ez lesz a vezető, s a magyarok már hosszú ideje eszerint kénytelenek élni. Az otium- virtus ellentétpárját jellemzi, majd részletesen bemutatja a virtus képességével rendelkező katona életmódját, erényeit (Quid miles?). Amikor az ellenség ellen vonul, olykor mint valami áldozat, sokszor fizeti meg a halál zsoldját, élve vagy halva fekszik a puszta földön kifosztva, lemeztelenítve. Tűr hideget-meleget, az időjárás szeszélyeit, hitvány ételekkel veri el éhét, mégis kegyes életet él, hiszen nem egynek, vagy másiknak, hanem az egész országnak, nemzetének szolgáj a vitézi életével. A magyarok is így áldozzák magukat Krisztus nevének védelmezésére.27 (Az 1599-es kötet orációinak témaválasztása bizonyosan következett a tizenötéves háború nemzetközi nyilvánosságot megmozgató eseményeiből, amelyek során számos magyar siker, győzelem is született.) 1611-ben jelenik meg - ugyancsak Strassburgban - Melchior Junius tanítványainak egy másik mintaoratiókat tartalmazó kötete: Orationum quae Argentinensi in Academia, exercitii grati scriptae et recitatae címmel, ennek második kötetében találjuk a felvidéki eperjesi nemes ifjú: Joannes Melcerus Oratio de Anno novo, et victoriis a Turea reportatis című szónoklatát.28 Bevezetőjében Melchior Junius elismerően szól Melcerről, akinek jámborsága, tudása, és erkölcsössége miatt büszke lehet rá az akadémia, de hazája: Magyarország is. Legfontosabbnak a békét tartja a szerző, amelyre antik írók sokasága figyelmeztet, hiszen érvelése szerint ez áll Arisztotelésznél, Platónnál, Cicerónál, történetíróknál, Baptista Mantuanus és Ovidius verseiben. E vidéket és ezt a várost (vagyis Strassburgot) az Úr békével ajándékozta meg. Az akadémia minden jónak a forrása (bonorum omnium fontes), a művészeteknek és a tudományoknak az iskolája, a becsületesség és az erények otthona (honestatis et virtutum domicilia). Isten oltalma alatt áll az akadémia, az Úr elhárítja és visszatartja mindazokat a gondokat és nehézségeket, melyek a tanulók és tanáraik munkáját háboríthatnák. Ezt követően tér rá beszéde igazi tárgyára, a keresztény hadaknak a törökökön aratott győzelmére. Most itt az akadémián valamennyiük közös hazája Strassburg és Európa, ezért kell átérezniük azt ezt fenyegető és pusztító török hódítást. Részvétet kelt a hallgatóiban, hogy annál nagyobb elszánás alakuljon ki bennük a magyarok sorsának átélésére és sorsuk megsegítésére. Ezt a genus deliberativum és demonstrativum eszközeivel mortariis, colubrinis, smeriliis canonibus. Equo hic lancea excutitur: perit ille copida aut cimitarra turcica: hic spata sesquimana cadit: halabarda ille ac bipenni ad orcum demittitur... Et hoc milites maxime dono afficiuntur. Non enim, antequam hanc cum morte vitam commutant, trux eos calculas cruciat: non tardigrada podagra affligit: non ardens febris torquet: non destillationes vexant: non illo uti Imperatoris necesse habent... Moriuntur illi subito: moriuntur non in cubiculo aliquo tenebricoso, sed sylva viridi aut amoeno campo: moriuntur, non inter gemitus, eiulatus, lamenta propinquorum atque amicorum: sed tubarum clangorem: tympanorum sonitus: equorum hinnitus: moriuntur, non soli, sed socios multos commilitones habent.” 34-35. 27 Uo. 82-87. 28 Budapesten az Egyetemi Könyvtár Hf. 931 jelzetű példányát használtuk, 572-584. 57
