Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A török-magyar háborúk témája a 16-17. századi nyugat-európai retorikai irodalomban
szerint éppen ez az ellentétpár lehet az ügyben megszólaló rétorok egyik legfőbb comparatiós eszköze: virtus-otium.19 1599-ben Junius tanítványainak szónoklatai jelennek meg Strassburgban: Orationum, quae Arg entinensi in Academia, exercitii gratia scriptae et recitatae, ab Illustribus, Generosis, Nobilibus et aliis címmel.20 A néhai egri főkapitány - Ungnád Kristóf - unokatestvérének a fia: Ungnád András 1598 februárjában tartja az újévi beszédet, amelynek tárgya Magyarország törökellenes küzdelme, így az „opera antiturcica” retorikai eszközeinek szinte minta-szerű tárházát vonultatja föl: Oratio de Novo anno.21 Sok nyomorúság pusztítja országunkat, betegségek, járvány, természeti csapások, de mégis legnagyobb csapás a hódító: „S ki ne látná, milyen sors jutott ki Magyarországnak, mondom Magyarországnak, mely a keresztényekért 1415 óta hosszú éveken át, magát mintegy pajzsként a török zsarnok elé vetette, mely erővel, tűzzel-vassal támadt rá és valóban nagyon is méltó arra, hogy kiki ne csupán pénzzel és segítséggel védelmezze, hanem dicsőítéssel, hirdetéssel, írással, maradandó emlékekkel is díszítse.”22 23 Ebben kiemelt helyet kap a propugnaculum Christianitatis (a kereszténység védőbástyája) és a fertilitas Hungáriáé (Magyarország természeti gazdagsága) toposza. A természeti bőség leírásánál az amplificatio, digressio, dilatatio és exaggeratio sarjasztó módszereivel él, amiben gyakran alkalmaz comparatiót: a világ legbőségesebb tájaival hasonlítja össze hazáját költők, írók, történetírók segítségével, „...ahol finom lisztet őrölnek, búzát aratnak, ugyanaz a föld gyümölcsöt is terem és az állatoknak is élelmet. Amit Cicero Ázsia egyes részeiről mond, hogy minden földnél gazdagabbak, azt erről az országról is el lehet mondani. Az arany, az ezüst, amit másutt nagy nehezen ásnak ki a földből, itt úton-útfélen terem....Micsoda nyomor, micsoda ínség, milyen nehézség pénzben és másmindenben, milyen zűrzavar! És íme: a magyarok mennyit szenvedtek, s mégse gondolnak arra, hogy kivándoroljanak hazájukból.” 23 Aranybányái nemcsak az európaiakat múlják fölül, de még a perui Cuzcónál is értékesebbek. Harcoló hőseinek szobrai pedig a virtus legkiválóbbjainak oszlopcsarnokába illenek, Ungnád föl is sorolja azokat 19 A „virtus” igen fontos értékfogalom a régi magyar irodalomban, számos alkotó műveiben jelenik meg kulcsfontosságú helyzetben. Értelmezéséhez sokban hozzájárulhat, ha a korszak latin nyelvű irodalmára is figyelünk, hiszen latin értelmezése nagy hagyományrendszerre, árnyalt értelmezői nyelvre támaszkodik, amelynek tapasztalatait magyar változatainak jelentésköreit keresve is fölhasználhatjuk. Legutóbb éppen a századfordulón és a 17. század első felében vizsgálta a fogalom alakulását, jelentésváltozásait: BITSKEY István, A vitézség eszményének változatai a XVI-XVII. századfordulójának magyar irodalmában, in Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században, szerk. PETERCSÁK Tivadar, Studia Agriensia 17, 203-215, és még uő., A vitézség eszményének változatai a régi magyar irodalomban, in Virtus és religio (Tanulmányok a régi magyar irodalmi műveltségről), Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1999,114-135. 20 Budapesten az Egyetemi Könyvtár Hf. 951. jelzetű kötetét használtuk. 21 Orationum, 1599, 794-808. 22 ECKHARDT, 1944, 45. 23 Uo., 46-47. A szenvedések ellenére is a hazájukhoz végsőkig ragaszkodó magyarokban fel sem vetődik az elvándorlás - a haza feladásának - mérlegelése, a szónoklat is mint elvetett lehetőséget említi. Még ennek a legvégső kényszernek a latolgatása is ritka, itteni felvetése is egyedi: akár a hazai, de a külföldi irodalomban másutt nem is bukkan fel; nevezetes előfordulása majd közismerten Zrínyinél jelenik meg azÁfiumban. Netán ismerhette Zrínyi Ungnád orációját? 55
