Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A török-magyar háborúk témája a 16-17. századi nyugat-európai retorikai irodalomban
Esélye akkor van erre a szónoknak, ha a török elleni küzdelemre sarkall, ennek legfontosabb elveit foglalja össze M. Junius 58 pontban. Legnagyobb elszánással már régen a magyarok harcolnak, akik mintegy a Német-római Császárság közös bástyájaként küzdenek. Hihetetlenül rettenthetetlen lélekkel, isteni hősiességgel (virtute divina) harcolnak a vitéz magyar férfiak, amikor a legvadabbul lángol a törökök pusztító dühe, szinte a testükből emelnek mások: az egész kereszténység számára védőfalat. A magyarság hordoz valamely keresztény többletértéket, ugyanis azok jók és valamennyien a kereszténységet szeretők (boni et Christiani amantes). Junius a magyarok küzdelmét már-már valóságfölötti szintre emeli, hiszen annak dicsősége följut az egekbe (in coelum evehere facinora praeclara), a benne cselekvők mérete is a valóság fölé emelkedik. A laudatio eljut arra a szintre, ahol az áldozattal megszerzett ragyogó dicsőség és hervadhatatlan hírnév átalakul, és a transzcendens üdvérték közelébe jut. A fama, gloria, virtus emel a laus és gratia magasába. A XXXI. pontban fölhasználja a szerző a flamma- tio animarum contra Tureas retorikai eljárását: valóban fel akarja gyújtani az együttérző lelkeket a török elleni harcra: gyötrelmes leírást ad és javasol a magyarok szenvedéseiről, amely kiterjed a testi-lelki megpróbáltatások sokaságára: a szónoknak itt az a célja, hogy megindítsa hallgatóit (motus sit). Pausanias írja, hogy milyen hősiességgel küzdöttek a spártai nők karddal és dárdákkal Epirótász hadserege ellen. Az LV. bekezdés ennek a gondolatmenetnek a folytatása, comparatio és egyben gradatio: hogyan voltak még ennél is különbek azok a magyar nők, akik 1552-ben Eger védelmében harcoltak. A legkülönfélébb fegyverekkel, eszközökkel rontottak a törökre, és a vár hős férfi védelmezőivel visszaverték a vérszomjas támadókat; csak a mitológiai amazonokéhoz hasonlítható hősiességük. A szerző ezt amplifikált argumentumnak és exemplumnak használja a továbbiakban: ha a magyar nők között ilyen hősök voltak, mi férfiak sem lehetünk gyávábbak azoknál, példájuk lelkesíthet bennünket. Magyarország laudatiója hangzik el, és lelkesítőén biztat e hős nép megsegítésére.18 Amíg a legnemesebb virtus erkölcsi eszménye fűti a hős magyarokat, addig a renyhe és bűnös tétlenség, áldozatvállalásra képtelen önző otium-a tartja lebéklyózva a birodalmi főrendeket és fejedelmeket. M. Junius 18 JUNIUS, 1594,316: „Nos exercitii causa in manus tertiam Philip, sumemus, et suasionem instituemus ad bellum contra Tuream suscipiendum hoc modo... Quod in votis iam dudum optatisque, Un- gari habuerunt: expetiuerunt boni et Christiani amantes nominis plurimi aliji: cum excursiomes: abactiones pecudum: fortissimorum virorum caedes: uxorum liberorumq servitutem miseram cernerent. Verum haec hostis immanis, profligatus, perditus minime expectat: imo dissidiis illis et bellis intestinis imperii sui longe lateq propagari posse fines existimat: in arcem illam atque commune Im- perij propugnaculum Ungariam, cum latrunculis suis impetum facit: hac subacta in Germaniam se venturum, eandemque in ordines redacturum minatur... Sunt Pannoniae viri incredibili animi magnitudine et robore praediti: mente, ac virtute prope divina tum, cum maxime furor Tureae arderet, eiusdem crudelis atque pestifera metueretur irruptio, non, vel cogitantibus, vel opinantibus nobis firmissimum exercitum de suo compararunt: suis quoque corporibus hosti immani atque trruculento opponere sese minime dubitarunt, victoriam reportarunt splendidissimam: eoque nomine eorum benevolentia memoriam prosequi: laudibus virtutem ornare: in coelum evehere facinora praeclara... Et memorabilia est, quod de Agria urbe apud Historicos reperitur, a Tureis ea anno 1552. obsessa, viris permixtas foeminas fortiter pugnasse, eo denique hostes redegisse: ut desperata expugnatione, non magis virorum, quam Amazonum robore victos sese turpi discessu faterentur.” 54
