Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A török-magyar háborúk témája a 16-17. századi nyugat-európai retorikai irodalomban
a bűnök a reformátori értékrend szerint nyomasztják a magyarokat, képtelenek azoktól igazán megszabadulni, ez pedig sok török elleni sikertelen harcuk legfőbb oka. Dresser terjedelmes szónoki beszédben eleveníti föl az 1542-ben Buda felmentésére induló Móric szász választófejedelem hősi alakját és hadivállalkozását: Oratio in solenni et anniversaria festivitate Mauritii Saxoniae Ducis et Electoris, habita in Academia Lips. 11. Jul an. XCIV. De bello turcico ad Pestum in Ungaria, anno 42. gesto, tum de expeditione, quae hoc tempore contra Tuream suscepta est. (623-648) A 16. századi német retorikai praeceptum-irodalom műveiben igen sok helyen találkozunk a törökellenes magyar küzdelmek retorikai fölhasználásával: a retorikai szisztéma több pontján bukkannak föl: van ahol az inventióban, sokszor az elocutio figuráiban és trópusaiban jelenik az meg. Ezt tapasztaljuk Caspar Goldthurm, Andraeas Pangratius, Erasmus, Sarcerius, David Chytraeus, Lucas Osiander és mások munkáiban. 2. Johann Sturm halála után Melchior Junius veszi át a strassburgi egyetem retorikai képzésének vezetését, és éppen a századvégen érkezik egy olyan magyar csoport, amelynek tagjai kimagasló tehetséggel, elméleti tájékozottsággal és politikai affinitással rendelkeznek. Itteni működésüket arra is föl akarják használni, hogy retorikai képzettségükkel fölhívják a figyelmet, és tájékoztassák folyamatosan a nyugat-európai közvéleményt hazájuk régóta folytatott élethalálharcáról. Melchior Junius számos retorikai elméleti művet írt, a teoretikus képzés eredményét: tanítványai legjobb mintaszónoklatait pedig vaskos kötetekben jelentették meg. A megjelent orációk pontosan tükrözik az elsajáított elméleti ismereteket. A strassburgi magyar tanítványok közül erre látunk példát Balassa Zsigmond (Bálint unokaöccse), Eperjesi János, de különösen Ungnád András szónoklatában.16 Melchior Junius 1594-ben megjelent Resolutio brevis orationum M. T. Ciceronis secundum causarum genera, Orationum partes, materias című kötetében a retorikai dilatatio és amplificatio cicerói eljárásait tanulmányozza, s ennek során a De ratione dilatandi confirmationes generis deliberativi: et quidem primo Suasionum című fejezetében a háborúra való rábeszélés esélyeit, valószínűségét vizsgálja a genus deliberativum (határozati vagy tanácskozó beszédnem) keretein belül.17 Feladata lehet a rétornak, hogy háborúra bíztasson. 16 A strassburgi retorikai iskoláról és annak magyar tanítványairól egyedül Eckhardt Sándor értekezett: ECKHARDT Sándor, Magyar szónokképzés a XVI. századi Strasszburgban, Budapest, 1944. (Értekezés a Nyelv- és Széptudományok Köréből XXVI, 5., Klny. is) A strassburgi szellemi hatások magyar recepciójának föltárására nagyon termékeny módszer lehetne az ott készült és nyomtatásban is megjelentetett disputációk alapos vizsgálata. Baranyai Decsi L. Hawenreuternél készített terjedelmes értekezése (RMK III 815, 864) igen érdekesnek látszik, de M. Bemegger diákjainak ott napvilágot látott munkái is figyelmet érdemelhetnek. 17 A kötetet Budapesten az Egyetemi Könyvtárban tanulmányoztuk, jelzete: Hf. 412. Az oratio a 301- 329. lapokon található. 53
