Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A török-magyar háborúk témája a 16-17. századi nyugat-európai retorikai irodalomban
pázsittal és fákkal ékesített kertek terülnek el. Balra virágzó szőlők húzódnak. A gátról lejőve az Elba partjára ért, ahol gyönyörködtette a folyó hatalmassága, a körül emelkedő magas hegyek, amelyek minden oldalról védelmeznek. Először igen boldog volt a hajók forgatagát szemlélve, a csónakok sürgölődését látva, majd a sziklák meredeksége és a kőgát változatossága, amelyek mint egy hatalmas, meredek építmény előrenyúltak, és szorongó képzelettel elvont rettegést gerjesztettek. Ezeket tehát megtekintve, amelyeket mozdulatlanná dermedve nézett Philippus, látszott: szemeiből könnyek törtek elő és folytak végig arcán. Ennek okait kísérői tudakolták, és így válaszolt: fájdalmas nékem, hogy ez az oly virágzó és művelt vidék a török zsákmánya lesz. A barbár ellenség, a török ugyanis elhatározta, hogy ezt a földet és ezt a népet a jövőben hatalma alá hajtja.” A legbölcsebb öreg ezen szavait mennyire osztották a többiek, nem eléggé tudom megítélni: Én biztos vagyok benne, a végzet megmutatkozik, megismerhető bizonyos előjelekből. Vannak ugyanis bölcsek, kiváltképpen öregek, akik nem tudom, milyen lelki jósképességgel rendelkezve, olykor előre megsejtik, megérzik a jövőt. Tehát ha mi azt akarjuk, hogy ez az előjel ne teljesedjék be rajtunk, állandóan könyörögjünk Istenhez bűneink miatt bűnbocsánatért és Jézus Krisztus igaz vallásában a kegyességet állandóan szolgálva imádjuk Istent. Ha így cselekszünk, az Úr ismét kegyelmébe fogad bennünket és a törökök rohamát, erőszakosságát visszaveri rólunk. A történetből nem derül ki egyértelműen, hogy Dresser honnan ismeri azt: mint írja, maga Melanchthon is beszélt róla. Másrészt azonban meisseni rektoroskodása idején is hallhatta azt Dresser, hiszen t575-től a hercegi iskola élén állt, s bizonyára voltak még emlékező szemtanúi az eseménynek szűkebb környezetében. A fenyegetés (comminatio) retorikai fölhasználhatóságát mérlegelve is a török veszedelemnél köt ki Dresser. Idézi a kissé megváltoztatott sententiát: Jaj néked! (Vae tibi!) Elvesztek mindannyian, ha nem gyakoroltok bűnbánatot! Ezt rögtön alkalmazza is Germaniara: Elveszik bizonyosan a törökök pusztítása és gyújtogató tüzeik által Germania, hacsak nem fordul őszinte bűnbánattal Istenhez, és annak haragját állandó, könyörgő imádságokkal Krisztus kegyelmében eltéríti. Retorikájában önálló fejezetben közöl egy terjedelmes mintaoratiót, amelynek tárgya a törökellenes küzdelem, ebben kiemelkedő szerepet szán a magyaroknak. A szónoklat a genus deliberativumba tartozik, annak alfaját alkotja: oratio suasoria. Abban is Melanchthon követője, hogy fontos szerepet szán a török kérdés történetfilozófiai-teológiai és retorikai értelmezésének. Sokszor kiadott és Magyarországon is jól ismert műve az Isagoges Historicae Millenarius Quintus, amely számos magyar történelmi vonatkozást tartalmaz, de retorikatörténeti tekintetben is jelentős.11 Művét Mágocsy Gáspárnak ajánlotta a szerző, azonban nemcsak a magyar arisztokratát dicséri, hanem benne a török ellen küzdő egész magyarságot ünnepli, amely a kereszténység védőbástyájaként szállt szembe a törökök hódító áradatával: „Vere enim propugnaculum estis oppositum atque 11 Pontos címe: Matthaei Dresseri Isagoges Historicae Millenarius Quintus Pars Prima, I-II. Tom., Lipsiae, 1586., a TREND K1370 jelzetű kötetét használtuk.
