Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A török-magyar háborúk témája a 16-17. századi nyugat-európai retorikai irodalomban
A török-magyar háborúk témája a 16-17. századi nyugat-európai retorikai irodalomban 1. Az európai retorikai kultúrában valamikor a 15. században jelenik meg Magyarország „szónoki tárgyként”; a folyamatot kiterjeszti és fölgyorsítja a török hódítás, aminek következményeként egyre több szerző törökellenes (antiturcica) művében játszik Magyarország növekvő szerepet. A korszak a reneszánsz retorikai kultúra hegemóniáját hozza, latin nyelvű elméleti művek szabályrendszere születik, amelyekhez többé-kevésbé igazodnak a retorikai alkotások. Az európai és magyarországi antiturcica irodalomban természesen már a 15. században is számos olyan munka született, amelyek a humanista retorika elveit követték. E retorikai tárgy tartós fönnmaradását alapvetően az aktuális történelmi szituáció és abban Magyarország helyzete magyarázza, olyan ideologikus elemek jelennek meg, amelyek hosszú időn keresztül az ország attribútumaként állandósulnak. Ennek retorikai vetületeként alakulnak ki azok a toposzok, amelyek ezen értékképzeteket fejeziki ki a retorika szabályrendszerének elvei szerint. Ezek közül a két legfontosabb a „Hungária est propugnaculum Christianitatis - Magyarország a kereszténység védőbástyája”, a másik a termékeny Pannonia/Hungaria (fertilitas Hungáriáé) bemutatása. Mindkét toposz az ország laudatív jellemzésénél játszik fontos szerepet, meghatározzák az inventiót, lehetnek azok argumentumok a confirmatióban, működhetnek locus communisként a narratióban, ugyanígy föl- használhatók - természetesen ellenkező előjellel - a vituperatióban a confutatio argumentumaként. Gyakran válhatnak exemplummá, de locus communisként és argumentumként is nagyon alkalmasak az amplificatióra. Az elocutióban pedig hypotyposis, vagy sermocinatio formájában gyakori és hatásos a megjelenésük. Különösképpen a védőbástya-toposz retorikai kifejezése szív föl igen sok aktuális történelmi-politikai eseményt, hiszen gyakorivá válik a török-magyar küzdelmek eseménysorának folyamatában való áttekintése, amelyik újabb és újabb elemekkel bővül. A16. század utolsó harmadában már a nikápolyi csatától kiindulva helyet kapnak abban a sorsdöntő csaták, várostromok, hadvezérek.1 Aeneas Sylvius Piccolomini e tárgyban született művei retorikailag a genus deliberativum kategóriájába tartoznak, hiszen szándéka szerint a levél címzettjét, vagy szóban elmondott szónoklata hallgatóságát szeretné rávenni a török elleni elszánt küzdelem fontosságára, a keresztény tábor összefogására. A művek egészében az oratio suasoria kategóriájába tartoznak, azonban a genus demonstrativumnak is fölhasználja számos elemét. Hiszen míg egyfelől rábeszél 1 Vö. IMRE Mihály, „Magyarország panasza” A Querela Hungáriáé toposz a XVI-XVII. század irodalmában, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1995. Különösen: az Opera Antiturcica és a Propugnaculum Christianitatis, valamint a Fertilitas Pannoniae/Hungariae fejezet. A következőkben minden - szó szerinti és tartalmi - latin nyelvű idézetet (amennyiben más fordító nincs megjelölve) saját fordításunkban adunk. 45
