Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)
gazdagítja. E’ szív, melly forr vérrel, S’ egygyes minden érrel, Ez ez, és nem más Lesz Jésus sajátja, Szeremes barátja, És örök áldás, Melly lángol ö szerelmével, S’ egy buzgó szív lész szívével.97 V. Az Istennek Trombitája az életműnek kétségtelenül jelentős lezáró alkotása, amely korábbi folyamatok újraértékelése, és újabb nézőpont érvényesülését valósítja meg. Egyéni sorsának megpróbáltatásai családi életében, majd vásárhelyi prédikátorságában, végül sajátos értelmiségi státuszának éppen ekkoriban zajló fájdalmas átértékelődése összegeződik a kötet verseiben. A Szentek Hegedűjének válságtudata intellektuális eredetű s nem az egyéni életsors gerjeszti, a rá adott válasz is kettős irányultságú. Részint gondolkodási rendszerében hit és tudományok egyensúlyi helyzetét teremti meg a fiziko-teologizmus integrálásával, az egyéni nyugtalanság és pánik ellenében pedig a misztika rajongó érzelmei adnak megnyugvást és menedéket. Az Istennek Trombitája írása idejére egyéni élete, de korábbi intellektuális értékrendszere is válságba jut, azzal súlyos ellentmondásba kerül. Mind érzelmi, mind gondolati válságára a megbillenni látszó keresztény világrend elszánt helyreállításával és körömszakadtáig történő védelmezésével válaszol. A halálra készülő Szőnyi egész leikével, csalódott földi életével sóvárog, vágyakozik az Úr Hegyére, Isten Városába, ahol vár a „Boldog haza.” Ezért erősödik föl kötetében az eszkatologikus hang, válik meghatározóvá a négy végső dolog, s ebben jelentős súllyal van jelen a poklok szenvedése mellett az üdvözültek boldogsága. A misztikának ebben már csak színező szerepe van, hiszen míg korábban számára a misztika még evilági életében adhatott rajongó Krisztus-élményével vigasztalást, most eleve a végítélet utáni mennyei megdicsőülés az evilági szenvedést követő boldogító kárpótlást adja. Ennek bekövetkezését ugyan maga az isteni világrend garantálja, azonban Szőnyi sóvárogja minél közelebbi eljövetelét. A csonka földi lét csak ott nyerheti el a teljességet, aminek kifejezésére 72 strófán keresztül tesz újabb és újabb kísérletet A’ Mennyei Ditsőségről című monumentális- először ebben a kötetben közölt - versében. Ugyanezek a tulajdonságok jellemzik A’ mennyei Boldogságról címűt is. Mindkettőn az itt és ott ellentéte vonul végig a kompozíció mikro és makró szintjein, újabb és újabb láncolatokat, összefüggéseket alkotva. A kibontakozó hatalmas látomás a református gyülekezeti énekköltészetben, - gyűjteményekben szokatlan, inkább 97 Uo. 429
