Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)

az evangélikus Uj Zengedező Mennyei Kar látásmódjával rokon, főként az O, Ewigkeit, du Freudenwort (Óh Örökkévalóság te boldogító szózat...) kezdetűekre emlékeztet. A Jelenések könyvének hatalmas látomását variálja egyéni érzelmeinek függvényében és költői fantáziája szerint. Az élmény föltétlenül jelen van ebben a költészetben s nem is zárkózik el annak érzékeltetésétől, kifejezésétől. Itt is érvényesül a szerkesztésben, képalkotásban, retorikájában a betű szerinti és allegorikus, tropologikus, anagogikus jelentéskülönbség, de uralkodó értékiránnyá az ascensio (felemelkedés) válik. Bekövetkezik a páli ígéret, ez már a visio beatifica, már nemcsak tükör által láthatunk homályosan, itt ránk vár ,Az Istennek színről színre látása”, a földi örömcsepp itt válik mérhetetlen tóvá s maga is galambként a szentlélek madarával egy ágon pihenhet meg: „...hogy mint galamb fel-repüllyek?/ A’ szent galambbal egy ágon űllyek.”

Emelkedj Lelkem! repüly sebességgel,

Két Sasi szárnyal; Hittel, Reménységgel.

Menj-fel a’ felső SIÓN Hegyére,

A’ Mennyei Ditsőség helyére...

Itt lész a’ Hitnek látássá válása Az Istennek színről színre látása;

A’ Reménység itt válik várt jóvá;

Az Öröm tsep, mérhetetlen tóvá.

Jer, Lelkem! mennyünk-fel Tábor Hegyére,

JÉSUS ditsősége meg-nézésére,

Jer, lássunk-bé Isten Várossába,

Mint Móses is nézet volt Kanahánba.98

Jer hát lelkem! mennyünk haza.

Ott fenn ám a’ boldog Haza.

Jer mennyünk-fel az Ur hegyére,

Melly jó ott lenni minékünk!

Készen vár Királyi székünk,

Óh nem találunk job’ megyére,

Illyés, Illyés is ott vágynak,

Nékünk is hajlékot adnak.

Ott már a’ szentek nem magok,

A’ fővel együtt a’ tagok,

Itt a’ Sión sokszor pusztán ül.

A’ szeretet gyarló s beteg!

Gyakorta sem hév sem hideg Ott lánggal ég, soha meg-nem-hűl.

98 Uo., 54, 56. Vö., Uj Zengedező Mennyei Kar, 168, 976 - 978; O Ewigkeit, du Freuden-Wort

430