Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)

Élted fel-támadásomnak.95

Avers utolsó harmada a halandóságtól megszabadulva a végítélet után a Jézushoz eljutás rajongó izgalmát, örömét, a rá való készülés és beteljesülés elragadtatott érzelmeit fejezi ki. Ennek során újra megjelennek a misztika elemei, eksztázisa, retorikai eljárásai. A feltámadás biztos bekövetkezésének boldogító oxymoronja után a Jézusra találás izgalma, majd szertelen rajongása fejeződik ki. Sodró epa- nalépsziszek fölsorolásában tűnnek föl a rendkívüli élményre sóvárgó, ünneplésre készülő test szervei, amelyek az enyészetből új életre keltek, hogy láthassák, hallhassák, ölelhessék a halálon uralkodó Isten fiát.

E’ testet le-tészem,

Ugyan ezt fel-vészem Fel-támadáskor:

E’ szájt, e’ füleket Vetem e’ szemeket Jésusra akkor.

Ölelem ezen karokkal,

Térdet hajtok e’ lábokkal.95 96

A via mistica második-harmadik szakaszának - illuminativa, unitivá - hőfokán jelenik meg a Jézussal azonosuló szenvedély. A halandó test lép át földi romlandóságából a mennyei létezésbe. A 10. strófa egyetlen mondata egy hatalmas synecdoche, amely meghökkentően a szívvel az egész megújuló test föltámadását fejezi ki, Krisztus szívével egybeforrva, a jegyesmisztika (Brautmystik) eljárásai elevenednek meg. Epanalépsziszek ismételnek, nyomatékosítanak, a szív szó ismétlései és alakváltozatai epiplokéban ölelkeznek, climaxban variálódva fokozódnak, epanadiplosziszban keretezik a strófát, az utolsó sor paranomasiaja azonos szótövek ismétlésével a szemantikai, szintaktikai elemeket akusztikaival

95 Uo. 123-124. Az oxymoron retorikai szerepéről a fiziko-teologizmus irodalmában igen fontos megállapításokat tesz ZELLE, 1990. Brockes műveiben az emberi létezés végességének és a mak- rovilág hatalmasságának szembeállitása nyomán támadt érzetének kifejezésére bőségesen használt oxymoront. Már idézett két példánk: heylsams Nichts, glückseliger Verlust. További jellemző példák: ergetzen und schrecken, Diese mit Schaudern vergnügende Kraft, eine süße Furcht, ein holdes hei- ligs Schrecken, Schön-und schrecklich’s Element, mit Lust-vermischten Grausen, In wilder Anmuth gräßlich schön, ein angenehmes Grauen. 233. Olyannyira fontos a szerepe, hogy az egész életmű meghatározó formaképző princípiumai közé sorolható, ahogyan a tapasztalati tárgyak, jelenségek a fiziko-teologizmus látásmódjának fordulatával transzcendálódnak: „Die zweitaktige Bewegung der physikotheologischen Weltbetrachtung wird den Gedichten Brockes’ als Formprinzip inwendig: Der die empirischen Gegenstände transzendierende Duktus der physikotheologischen Wendung ist der Schlüssel zu den in Brockes’ Lebenswerk so vielfältig entgegentretenden Oxymora.”233. Az oxymoron-alkotásnak Brockesnél is fontos eleme a litterális-allegorikus-tropologilus-anagogiás jelentéssíkok mozgása. A funerációs jellegű, a vanitas-irodalmat szorosan követő Neujahrsgedicht auf das Jahr V722 című Brockes-vers hasonlóan sok oxymoront használ. (238 - 240.) Közismert, hogy Csokonai A lélek halhatatlansága című művében milyen fontos szerepet játszik az oxymoron, talán érdemesnek látszik a kutatásnak az előbb fölvázolt gondolatmenettel is kapcsolatot keresni.

96 IT. 126.

428