Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)

E’ gonosz szív parantsol a’ kezeknek,

Hogy lopják jószágát nás embereknek,

E’ küldi rósz útra a’ lábakat,

Bűn szolgákká tész minden tagokat.90

Legutóbb Kecskés András Szőnyi Benjámin Istennek trombitája című énekeskönyvének versformái című, tanulmányában vizsgálta a művet: elsősorban formatörténeti szempontból. Megállapításai igen tanulságosak az egész korszak verskultúrájára, de Szőnyi életművére nézve is. Gondolatmenetébe bevonta a Szentek hegedűjét is, minősítései megegyeznek a szakirodalom újabb keletű megállapításaival: „Szőnyi Benjámin... énekszerzői munkásságát egészben véve lírai jellegű, szépirodalmár igénnyel megformált alkalmi költészetnek tekinthetjük... Szőnyi - néhány énekszerző kortársához és elődjéhez hasonlóan - nagy mennyiségű és figyelemre méltó esztétikai minőségű eredeti énekszöveget írt azokban a versformákban, amelyek korábban inkább csak a szűkebb felekezeti használatban, ott is főként franciából vagy németből magyarra fordított szövegekben éltek. A nyugat-európai protestáns énekköltészet formakészletének, változatos szerkezetű sor- és szakaszmértékeinek rímszerkezeteinek meghonosításával a magyar nemzeti költészet lett gazdagabb...”91 Megfigyelései szerint bőségesen és rendszeresen él a retorikai eszköztárral, amint azt regisztrálja is Kecskés a 2., A’ Gonoszok meg Itéltetéséről, és a’ Pokolról című vers esetében, ahol az anaforák tömeges és tudatos alkalmazása válik fontos formateremtő eljárássá.92

Ez a retorikai tudatosság és módszeresség a kötet jó néhány versénél nyomon követhető, Az E’ világ miólta dallamára írott A’ boldog Fel-lámadásról című vers második darabja Más azonról címmel különösképpen figyelemre méltó. A Szentek Hegedűjének 1773-as kiadásában már szerepelt, de ott német nótajelzéssel: „Brunnquell aller Güter”, ennek még nem sikerült a forrására bukkanni. 8 soros strófáit változatos metrumú és rímelésű sorokban írta: 6aa5b6cesb8dd. A vers a halál és feltámadás gondolatkörében mozog, élet és örökkévalóság ellentéte feszíti. Alaphelyzetét meghatározza az evilági és eszkatologikus jelentésrétegek szövegen, kompozíción belüli jelentkezése, a litterális, allegorikus, tropologikus és anagogikus-eszkatologikus jelentésszférák kapcsolat- és ellentétrendszere. Ez az alaphelyzet a vers retorikai eszközrendszerét is meghatározza, amelyben kiugróan nagy számban vannak jelen az antithetikus figurák és trópusok. Az 5. strófa közponri-emphasissal és synecdochéval dúsított-oxy mór ónja fejezi ki ezt a legjobban, ahol a több lépcsős oxymoron alapját a betű szerinti és a tropologi- kus-anagogikus jelentéskülönbség, ugyanakkor egymásnak való megfeleltetés képezi. Csak így válhat a halandóság számára kikötőparttá az örökkévalóság, lehet a meghalás magvetés és boronálás a temetés :

90 Uo.

91 KECSKÉS András, Szőnyi Benjámin Istennek trombitája című énekeskönyvének versformái, Irodalomtörténeti Közlemények, 1996,1— 2, 80-112.

92 Uo., 85.

426