Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

IV. Barokk, kései pietizmus, fiziko-teologizmus A termékeny Magyarország toposza Szőnyi Benjámin latin nyelvű versében

vadjait célszerű laudálni.32 A XL. alfejezet javasolja az értékeket részleteiben és átfogóan, az erényeket, valamint a mesterségeket és hasonló dolgokat dicsérni.

Losonci Hányoki István már az 1740-es években megírja azt a művét, amely az egész évszázadban befolyásolta a protestánsok poétikai-retorikai oktatását, szemléletét. Liber Poeticus című műve 1747-ben látott napvilágot, ezt bővítette ki később és jelent meg az Artis poeticae subsidium címmel 1769-ben.33 Losonczi poétikái már nagyon eltérnek a reneszánsz-késő-reneszánsz poétikáktól, erősen redukált rendszert látunk. Műve jelentős részben gyakorlati verstan, amit irodalom- és műfajtörténeti, mitológiai ismeretek egészítenek ki. A műfajok között szűkszavúan emlegeti: „Encomiasticon, quod alicuius, rei laudes describit.”, az ókori istenek rövid mitológiai jellemzése során írja, hogy Ceres pedig a föld bőséges gabonatermésének szimbóluma: „Ceres erat Symbolum terrae frugibus onustae”.34 Példának közöl egy termékenység-gazdagság leírást is - a neves reneszánsz elméletíró és neolatin poéta - J. C. Scaliger tollából Hollandiáról, ahol a szerző kimerítően bemutatja a természet áldásait, az emberek kiválóságát és a kultúra értékeit: „POEMA ENCOMIASTICUM - Scaligeri de mirandis Bataui- ae”.35 Debrecenben a korszak egyik legelterjedtebb retorikai műve volt Freyer Oratoriaja, amely azonban már csak töredékét használja fel az ókori-reneszánsz retorikai szisztémáknak. Nem tárgyalja önállóan a genusokat, dispositiót, ellenben pragmatikusan hosszasan részletezi a periódusokat és az elocutio elemeit, voltaképpen egyre inkább valamely stílustankönyvnek nevezhető. így aztán szinte egyáltalán nem találkozunk a laudatio elméleti tárgyalásával, vagy gyakorlati költői bemutatásával.

Végezetül megfogalmazhatunk néhány tanúlságot. Jelenlegi ismereteink szerint a fertilitas toposzt valóban főként katolikus szerzők használták a 18. században verses epikai műveikben. Szőnyi verse azonban arra figyelmeztet, hogy vizsgálnunk kell a protestáns alkotók körét is, másrészt arra is választ kellene adni, hogy volt-e valamilyen speciális eltérés a szerzők felekezetisége szerint.36

32 Uo., 99: „De ratione laudandi regionem, urbem, vicum, domum, collegium Academicum, balneum, hortum, praedium, montem, pontem, a situs amoenitate, aeris clementia et salubritate, a natura coeli et soli, quo refer fertilitatem, flumina, fontes, montes, sylvas, metalla, feras, etc.”

33 Ezekről: BÁN Imre, Losonczi István poétikája és a kései magyar barokk költészet, in Eszmék és stílusok, Irodalmi tanulmányok, Budapest, Akadémiai, 1976, 215-229.

34 Liber poeticus. Breui tenuique stilo exhiben..., Budae, 1747,17, 26. (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának G1840 jelzetű példányát használtuk.)

35 Uo.,69.

36 A toposz különleges, inkább furcsa változatát találjuk a református lelkész: Csuzi Cseh József művében. A18. század első harmadában keletkezett latin című versezet magyar nyelvű: Strophae recreato- riae Clarissimi D. Joseffi Csuzi de summa fertilitate Hungáriáé. Avers tizenhét hat soros strófából áll, elég nehézkes verselésű, gyakorlatlan szerzőre vall. A versszakok tördelése is ezt támasztja alá, a rímelő szavak sokszor nem kerülnek a sorvégekre, a szótagszám is ingadozik, bár rímelése elég színvonalas. A humanista toposz mikro-elemeiből ugyan valamennyit felhasznál a szerző, bizonyára innen százmazhatnak az abundantia-fertilitas részei, szemlélete azonban inkább „grobiani, rabelais-i”. A természeti gazdagságot inkább redukáltan hétköznapias jelentéskörben mutatja be, valójában a vers legnagyobb része az ehető-iható természet felsorolása, nem is nagyon jut efölé az értelmezői szint fölé. Ezt fejezi ki a 4. versszak: „Árpa Köles, Ros Zab, Hajdena Tzirok Bab,

Kender len, Mellyekhez kell orsó, Ismét

391