Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

IV. Barokk, kései pietizmus, fiziko-teologizmus A termékeny Magyarország toposza Szőnyi Benjámin latin nyelvű versében

Szőnyi versének látásmódja (önbizalom, magabiztosság és jólét, históriai dimenzió hiánya, statikus jelen dekorációja a fertilitas, ahonnan már eltűnt a nemzeti lét veszélyeztetettségének tudata) némileg rokon a katolikus szerzők műveivel, annyiban azonban eltér azoktól, hogy egyszerű szerkezetű (retorikailag egy hypo- tiposis, vagy narratio, descriptio, amplificatio, poétikailag - bár ezek ekkor még elkülöníthetetlenek - scriptura), zárt kompozíció. Mindenképpen újdonságnak számít, hogy a befejezésben feltűnik a certamen eleme, vagyis Magyarország nemcsak természeti bőségével, de a tudomány erényeivel is sikerrel mérkőzhet más nemzetekkel:

Si quam natura, ars etiam tam fertilis esset,

Vinceret Hungaricum plurima Regna solum.

E zárógondolat felbukkan Szőnyi más - nyomtatott - műveiben is (Gyermekek Physikája, itt sokkal kifejtettebben), amit viszont - valószínű - a felvilágosodás gondolatkörén belül kell értelmezni.37

A fertilitas Hungáriáé toposz legnagyobb hatású, megújító lezárásának tekinti Szörényi László is Kölcsey Hymnusát. A viharos, küzdelmes történelmi létezés egyik (időbeli) legitimácója - argumentuma - a fertilitas Kölcseynél, ahol a hajdani toposz beszédművészeti dimenziója, összetettsége leegyszerűsödik, azonban nagyon gazdag antroplógiai távlat, komparatív szerkezet szerveződik a versben. Ennek egyik eleme az ország egykori termékenységének és gazdagságának rajza, bár a versben a biblikus és reneszánsz-humanista eredet szétválaszthatat- lanul szólal meg, a humanista genezis kétségtelenül érzékelhető. E Kölcseyhez vezető folyamatnak valamelyik láncszemét is láthatjuk Szőnyi Benjámin versében.

lentse Borso, Van jelen, Sok Tök dinye és Ugorka, Mellyhez jó egy ital borka, Török búza és Mák, Ezzel telik sok sák, Mind van amit kiván, Ember torka.”

A10. strófa kezdete szinte az egész vers szemléletének összegezése: „Nosza hasat töltsünk, Mert terem gyümöl-/ tsünk bovséggel...”. Az empirikus látásmód a természeti értékeket nem emeli a humanista toposzban szokásos távlatokba, összefüggésekbe, a retorikai-poétikai eljárásokat is alig használja a szerző. Az utolsó strófában az imádság hangja szólal meg röviden, Isten áldását kéri gazdag hazájára:

„Sok dolgot el hagytam, Keveset mondottam, Ha- zámrul, Nyelvem el fárodna, Nyális el száradna A számrul, Ha ki beszélném egészszen, Torkom erre nintsen készen, Áldj meg Ur Isten minket Aid meg jó földünket, Hogy itt lakjunk bátran és merészen.”

Szemlélete inkább a - kicsit később virágzó - magyar nyelvű kollégiumi diákköltészetével rokon. (ESZE Tamás, Csuzi Cseh József, a Rákóczi-kor ismeretlen írója, Irodalomtörténeti Közlemények, 1964/3, 265-287.)

37 Igaz, a 16-17. században is találunk - igen ritkán - példát a fertilitas és az ars összekapcsolására, de ez mindig a Propugnaculum Christianitatis-szal összefonódva jelenik meg (Pl. J. Hellenbach, Thomas Lansius, G. Peucker).

392