Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

IV. Barokk, kései pietizmus, fiziko-teologizmus A termékeny Magyarország toposza Szőnyi Benjámin latin nyelvű versében

dús táj, javakkal boldog öled tele, s mindazt, mit ember megkívánhat, jó anyaként megadod te bőven.

Lent dús a mélyed, gazdag aranyvidék, aranyrögökkel, s fut sok ezüst folyód, mind telve rákkal, s fém ahány van, nyújtod elénk tele, bő kezekkel...

Pannon hazánknak földje, csodálatos, s drága Ceres tégedet úgy szeret, hogy néki szállást csak te nyújtasz, s szüntelen itt lakik égi Ceres.

Szegényt vad éhség itt sose kényszerít hitvány kenyéren tengeni nincstelen, s az asztalok négy sarka nyögve roskad a dús falatok súlyától.

Pannon hazánknak földje, csodálatos,

Üdv néked! Isten nagy kegye megnövelt, bár, jaj, pogány lator bitorló dúlja csodás, gyönyörű vidéked.

Elűzi Isten nagy keze majd a gaz pogányt, ne ártson néked a szörnyeteg török, s a hun majd gazdagulva lel pihenőt e szelíd mezőkön.”24

Az erkölcsi katonai kiválóság összekapcsolása az ország természeti gazdagságával nagyon termékeny szónoki invenciónak bizonyul, amely alkotók sokaságát inspirálja az elkövetkező évszázadok irodalmában. Igen nagy variációs lehetőség rejlik benne: szerencsés esetben e két komponens mindegyike sértetlenül létezik, egymást erősíti. Kedvezőtlen fordulat esetében a sérülékenyebb emberi komponens (katonai, politikai sikeresség) időleges, vagy beláthatatlanul hosszú ideig tartó kudarcot szenved el, a természeti értékek túlélik, túlélhetik a pusztulást. A bajba jutott országon erkölcsi értékei, de természeti bősége miatt is érdemes segíteni. Igen kedvező szónoki lehetőség a fönnmaradt természeti gazdagság és az emberi komponens pusztulásának drámai összehasonlítása, a fölborult hajdani egyensúly visszaállítására irányuló erőfeszítés szorgalmazása. Ebben az esetben a bőség-termékenység értékei időbeli megszakítottság nélkül folyamatosan léteznek, míg a másik komponens egyre inkább a múltba süllyed,

24 Latinul: APPONYI Hungarica. 532, RMKIII. 806/a, magyarul, KLANICZAY, Tibor, Janus Pannonius - Magyarországi humanisták, 1982,511-514. Fordította: Muraközy Gyula.

387