Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
gyelmeztet: bűnös Babilon vesz körül bennünket, amelynek hazug látszatait és bűneit utasítsuk el, hogy a hazugok büntetése ne sújtsa az igazakat. A két idézet olyan határozott textuális utalás, amely az ikonográfiái jelentésképzésben meghatározó szerepet játszik, hazug, látszatjelentésűvé válik a metszet ikonográfiái tartalma: ez nem lehet az istenanya gyermekével, csak megtévesztő látszata. A metszet címlapra helyezése könyörtelen utalás a fattyút szülő, anyaságát is hazugul felhasználó álpápára, ez már nem lehet más, csak a megtévesztő loretoi bálvány. Feltétlenül igazat kell adnunk abban Gössmannak, amit a Schedel-króni- ka Papissa-ábrázolásáról mond: a Papissa a gyermekkel egy csúf ellen-madonna (Gegen-Madonna), amelyet sok más írás átvett és felhasznált.29 Ez a kép került a Gallér-kiadványok címlapjára 1616-ban és 1618-ban. 1616 második felében érkezik Oppenheimbe Bázelből az éveire nézve még fiatal, ám széles körben ismert rézmetsző: Matthäus Merian (1593-1650). A neves Brey kiadó foglalkoztatta, 1619-ig bizonyíthatóan több mint háromszáz rézmetszetet készített a kiadó számára.30 Feltételezhetjük, hogy Hieronymus Gallér, aki legalább két oppenheimi kiadónak dolgozott (így a Brey-háznak is), ismerhette Merian munkáit is, és ezek között rálelhetett az állítólagos női pápát ábrázoló csúfondáros metszetre; sőt az is elképzelhető, hogy egyenesen megrendelte azt.31 3A Secularis concio evangelica bőségesen tartalmaz a Mária-kultuszt erősen elutasító részleteket, ebből mutatunk be néhányat: „Az utálatos Bálványozásban czac nem tellyességgel elvoltac merülve minden Egyházáé. Holott az szivnec bizodal29 GÖSSMANN, 1994. „Die Abbildung der Päpstin mit Kind, eine häßliche Gegen-Madonna, wurde aus ihr in viele andere Schriften übernommen.” 102. 30 Vö. Lucas Heinrich WÜTHRICH, Hrsg., Matthaeus Merian d. Ä. - Briefe und Widmungen, Hamburg, Hoffmann und Campe, 2009.; Lucas Heinrich WÜTHRI CH, Merian, Matthaeus der Ältere: eine Biographie, Hamburg, Hoffmann und Campe, 2007. Különösen az Oppenheim 1617-1620 (84-100) és a Merians Glaube und seine Produktion an religiösen Schriften (161-180), Nicht aufgefundene religiöse Schriften (180-181), Titelblätter zu religiösen Werken anderer Verlage (181-185) című fejezetek. GIEBERMANN, 2005. külön fejezetben foglalkozik Molnár oppenheimi körével, ismerőseivel: Molnárs Bekenntniskreis und die Oppenheimer Gesellschaft, 22-27 és a kollégákkal, kortársakkal: Kollegen und Zeitgenossen Molnárs in Oppenheim, 66-93. Megállapítása szerint tanári és kántori munkaköre bizonyosan nagy ismertséget kölcsönzött Szenei Molnárnak az oppenheimi városi társadalomban, annak kulturális, egyházi életében, amelynek Merian is megbecsült tagja volt. Igazat adhatunk Giebermannak, ennek a gazdag kapcsolatrendszernek azonban nem ismerjük minden név szerinti szereplőjét és a kapcsolatok pontos tartalmát: „Über seinen Umgang mit de Brey, Gallér, Merian und der Witwe Hulsius hinaus wird Molnár zu weiteren Schriftstellerkollegen, Verlegern, Druckern, Kupferstechern u. ä. in der Oppenheimer Druckerkolonie Kontakt gefunden haben, ohne daß diese alle namentlich bekannt wären.” 26-27. Ebben a körben még ott mozgott Lucas Jennis rézmetsző, aki ugyancsak számításba vehető esetleg a Szenei címlapmetszet elkészítésénél. 31 BENZING, 1968, 593. Mindemellett Merian későbbi pályáján is találunk bizonyíthatóan magyar vonatkozású műveket, 1620 körül készíti el Bethlen Gábor rézmetszetű lovasportréját. Később pedig 1638-ból származik Buda és Pozsony térképe, utóbbinál még azt is jelzi a cím, hogy a város hol terül el, és hogy itt őrzik a Magyar Királyság Szent Koronáját (ubi sacra regni Hungáriáé corona conservatur). Ugyanekkor készíti Hungária Regnum címmel 25,5x30,8 cm méretű rézmetszetű térképet. 361
