Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
mat, egyedül czac az Istenben kellett volna helyheztetni, azt az emberec, teremtett állatokra igazítottác, kiváltképpen szűz Mariára, mellynec tiszteletire fordí- tottác, szent Davidnac egész Soltárát, és mindeneket, valamiket David király, az mindenható Istennec éneklett, azt mind, az szűz Mariára vontáé, úgy annyira hogy az emberec igy mernénec szólni. Te benned vagyon az én reménységem, szerelmes asszonyom, és soha öröcké meg nem szégyenültetem. Te kezeidbe ajánlom az én lelkemet kegyes aszszonyom.32 Az többit is mind ezenképpen. Midőn az Jesusnac nevét kellett volna, minden neveknec felötte magaztalni, Maria az Ur Christuson fellyül helyheztetött, és igy imádtatott: Roga patrem, Jube Natum, Et jure matris, impera! Az az Kérjed az Atyát, hadd meg az Fiunac, Es paranczolly néki, úgy mint anya. Hogy pedig az köz népet ez rettenetes Bálványozásra édesgethesséc, nagy Ígéreteket töttec nékiec, és mindeféle bünöknec boczánattyát igertéc soc ezer esztendőkre. Az könyveczkében, mellynec neve: HORAE MARIAE, az az, Máriánac imádására szabott Órác könyve, azt íijác: hogy, ha az kegyelemben lévő ember, az Maria képe előtt, hét imátságoczkákat elmond, hét Miatyánkat, és hét Ava Máriát tehát bűnei boczánattyát vegye, ötvenhét ezer esztendőre. Sixtus pápa egy imátságot szerzett, az mellyet, ha melly ember, világos nappal, az szabad ég alatt, az Maria képe előtt el mond, annac minden büneinec boczánattya legyen tizen egy ezer esztendeig. Ez volna hiszem az népnec elbolonditása.”33 Látható, hogy Szenei Mária túlértékelt liturgikus szerepével a zsoltárok jelentőségét állítja szembe tudatosan. A kötet szövegei több műfajban íródtak, bár tematikailag mindegyiket az erős polemikusság jellemzi. A Translatio Miraculosa Ecclesiae Beatae Virginis, Mariae de Loreto arról beszél, hogy maga Lukács evangélista a saját kezeivel alkotott egy képet, amely a Boldogságos Szüzet ábrázolta és a mai napig ott látható a Loretói Kápolnában. (& beatus Lucas Evangelista suis manibus fecit ibidem unam imaginem ad similitudinem beatae virginis, quae ibi est usque hodie. 77.) Hosszasan idéz ironikusan és elutasítással liturgikus verses szövegeket, amelyek szintúgy a hamis kultuszok kifejezői.( de quo sic illi bombilant.) Ugyancsak gunyorosan idézi - viszonylag terjedelmesen - a kereszt ünnepén a kereszt tiszteletére énekelt himnusz részleteit, ami tulajdonképpen Adamus de Sancto Victore ismert szekvenciája. Megjegyzendő, hogy korábban a Jubileus esztendei prédikáció is él a liturgikus versek idézésével, különösen a mariológia jellemőzit gúnyolják az idézett szövegek kom32 Valójában két zsoltárrészlet Máriára való aktualizálása, illetve átírása ez: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.” - ez az ókeresztény Te Deumnak is a zárósora. „Uram, kezedbe ajánlom az én lelkemet!” - minden este énekelte a klasszikus katolikus liturgia a Completorium responsoriumaként. Itt köszönöm meg Medgyesy S. Norbertnek a szövegazonosításhoz nyújtott segítségét. 33 Secularis concio evangelica, 15. 362
